KABBALA (2011)

 2011. máj. 20.

KABBALA?

már jókorán elmentünk a helyszinre, ahol Yehuda Berg tart majd előadást a kabbaláról, ill. legújabb könyvéről, nem regisztráltunk előre, és mivel csak ebben az esetben garantáltak ülőhelyet, féltünk, hogy álló- se lesz, végül is nagyon jó (ülő)helyre vezettek bennünket, asztal mellé, legelőre szinte..., még a legújabb Berg könyvet is meg tudtam venni előtte, dedikálandó (a szenvedésről - s annak megszüntetési módjáról - magasabb szempontból), sőt még az óvó-védő, "eredeti" vörös fonalat, is, becsomagolva, állitólag 7szeres mennyiségben, már el is terveztem, kiknek ajándékozom el, ha akarják, ha nem... én már magamhorgolta karkötöt hordok - elkopások, leszakadások után újrahorgolva, már évek óta... (a meglepetésemről, amikor kinyitottam már otthon a boritékot, most inkább nem...),

viszont ahogy beléptünk a terembe, valami fenséges látvány fogadott, főleg a falakon, mennyezeten, hát nem hiába a Párizsi palota (most Alexandra könyvesház) Lotz termében voltunk... kezdésig el-elbámészkodtunk a terem képzőművészeti szépségein (is),...

meg lányom beleolvasott a könyvbe... (azt hiszem a betűk közt otthonabban érzi magát, bármiről szóljanak is - de/mert valószinű, csak a kedvemért kisért el..., nem a téma iránti érdeklődésből)

a terem meg számára nem volt új - mondta , ide bármikor be lehet ülni... hát nem is fogom kihagyni, ezt a látványt ezentúl...

Késtek (hiába, ez nem Makó, ahol másodpercnyi pontossággal kezdődik minden...)

a hatalmas vetitővásznon látható volt Yehuda Berg , majd meg is jelent a vászon melletti kis asztalnál leülve, akárcsak bármelyikünk... (talán még egyszerűbben és szerényebben, mint az átlag...)

aztán megmozdult a vászon, levetitették a videot, amit én már otthon láttam, a youtubeon...

aztán Steiner Kristóf előállt a bevezetőjével, jólismert vargabetűs(?) történetével, csalódásával a vágyott majd elnyert) "hirességben" - miközben ugyanúgy "szerepelt", legalábbis látszat szerint

dehát, hiába; kétarcúak vagyunk (maradunk) minimum:

elmondta mi vezette a kabbalához, ill. személyes tanitójához , Yehuda Berghez, akivel rövid beszélgetést kezdett:

aztán Berg előadott, egyre határozottabban, egyre több erőt kisugározva. De mindvégig egyszerűen. és igen! Hitelesen.

a legújabb könyve témájáról, a szenvedésről, fájdalomról, amiről és mindenről csak később derülhet ki, hogy mi lehetett benne hasznos, hogy erősebbé tehetett -legalább egy aspektusból, hogy növekedhettünk (e) tőle. Mindent csak 5-10 év múlva tudhatunk igazán megitélni. A jelenben nem. Amiről azt hisszük "rossz", kiderülhet később, hogy a "jó"ra adott lehetőséget... Amikor történnek a dolgok, nem is itélhetjük meg...

A legnagyobb hiba, hogy/ha mindig, mindent magunkhoz mérünk, magunkra koncentrálunk, ha középpontba helyezzük magunkat. Miért is? Miért is vagyunk önzők... azaz néha nem vagyunk azok! Akkor az "isteni" bennünk van; az amit Istentől/ből kaptunk! (egy részét!)

A változás kell... hogy életünknek mi legyünk az alkotói, ne sodorjon az élet, hanem aktiv résztvevői lehessünk. Hogy ne velünk történjenek a dolgok, hanem általunk! (by us) Hogy kreáljunk, és ne reagáljunk! Ahelyett , hogy magunkra koncentrálnánk, meg kell osztani másokkal... elfogadás helyett adni

minden megvan az univerzumban, a válaszok is minden kérdésre, csak néha szakadék választ el ... épp azt kell áthidalni. hogy?

A (potenciális) fény - az isteni lehetőségünk. Azt kell(ene) manifesztálni. A többiek érdekében is. Kapcsolódni a fényhez... egyre erősebben...

Kifelé-lefelé menet, a mozgólépcsőn, egyben a sorba is beálltam, a könyvem dedikálandó, közben lányom a szépirodalmi könyvhalmazok közt bóklászgatott,

majd kezébe nyomtam a gépet , hogy csináljon ő képet rólam, mikor majd kérem (és kapom) a dedikálást, ez meg is történt; ime:

(Julea all the best YB)