BÁLINT-RADNÓTI (2007)

  2007. május 31.

BÁLINT ANDRÁS RADNÓTI MŰSORA KAPCSÁN

Tulajdonképpen nem láttam az előadást. Bár félre volt tetetve a jegyem, a szegedi kisszinházba, és nagyon készültem is rá – végül is nem utaztam be. Főleg azért nem, mert megtaláltam közben az interneten az előadás teljes szövegkönyvét. Azt viszont elolvastam.

Úgyis a tartalom érdekelt, a mondandó, s nem a hogyanja. (Bár sokszor az is némileg módosít a kicsengéseken.)

Azt viszont már előre is tudtam, hogy Bálint, a színész, ebben az irodalmi összeállításban saját – a témával kapcsolatos - élményeiről, személyes élettapasztalatairól is vall. Számomra – a szövegben – zavaróan. Radnóti és Nádas, Vas István és Szép Ernő vagy akár Spiró közt Bálint mégis csak amatőrnek tűnik – iróként. Merthogy nem író. Különös ez. Egyáltalán az, hogy mitől lesz író az író. Mitől lesz hiteles a mondandó. Vagy mitől meggyőző. (A szinész talán-talán pótolni tudja irói hiányosságait? Nem hiszem...) Furcsa, hogy szinte ugyanazon dolgokról beszél, a maga életéből véve példákat, és mégis mennyivel súlytalanabbul... Szinte rosszul hat vissza az „igazi” írók szövegére... De nem is ez a lényeg. Hanem Radnóti. Az ő alakja.

Számomra elválaszthatatlan Radnóti sorsa az apám sorsától. Apám is Borban volt munkaszolgálatos. És ő se tért vissza...

Amikor a VII. eclogát hallom (először Mensáros XX. századának előadásában, Szegeden, az Auditórium Maximumban, - felejthetetlen volt, ahogy a keze mozdult a hexameterekre) – ott látom mindig a foglyok közt apámat is... ”megtöretett testünket az álom, a szép szabadító / oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.”...

Radnóti nem tagadta meg zsidóságát, de nem is érezte magát zsidónak. Viszont katolikusnak igen. Ezért is keresztelkedett ki. Mikor már pedig tudta, hogy ez nem jelenthet semmi reális előnyt a zsidóüldözésekel szemben.

Magyar költőnek vallotta magát. (Úgy, ahogy Petrovics-Petőfi is az.)

De az a magyar katona, aki Abdán tarkón lőtte, nem tartotta annak, se magyarnak, se költőnek, se embernek(!) - csak zsidónak. (Pedig ott volt a viharkabátja zsebében, a verset tartalmazó notesz mellett a keresztlevele is.)

„Merengj el hát egy percre e gazdag életen...