kérdi unokám, hogy vagyok, sétáltam-e stb..
mondom, én nem sétálok, hanem biciklizek..bicikliztem ma is..
csodálkozik!
te biciklizel? Akkor te egy szupermama vagy! a mamák pedig rozogák szoktak lenni!
hát én is az vagyok! biciklizni jobban tudok, mint járni....
honnan van biciklid?
mindig is volt , gyerekkorom óta..de nem emlékszel, mikor itt voltál nyáron, vittelek a bicklimen hátul a csomagtartón..
az a kicsi?
bizony az, kemping, hogy le tudjam rakni a lábam...
( de azért megmaradtam szupermaménak is (meg sajnos, rozogának is)
Jó, hogy tudsz biciklizni, én nem tudtam megtanulni. Apukám tanított, de egyik oldalon felültem, a másikon meg leestem. :)
VálaszTörlésAz is igaz, hogy nagy volt az a bicikli, én meg kicsi.
én -mint irtam- kiskorom óta biciklizek, sőt már anyukámék is (pedig akkor még szokatlanság volt! :) mindenhova, télen-nyáron azzal járok! hozzámnőtt!
VálaszTörlésengem kiskoromban a szomszédlány tanitott, egyből ment( emlékszem egy ismerős figyelt az ablakból s elkezdett tapsolni, arról derült ki, hogy nem is fognak hátul! :) persze az első biciklim csak háromnegyedes volt! (mint ahogy a hegedűm is feles! )
Milyen jó hallani az unokától egy ilyen dícséretet. Én 14 éves koromban tanultam meg, és kicsit mindig is féltem feülni rá. 30 évnyi kihagyás után bicikliztem újra és féltem. Nem is fogok többet már. A bizonytalanság érzése rosszat tesz nekem.
VálaszTörlésén, úgy látszik forditva működök! vizen (folyóban, tengerben is!) mindig nagyobb biztonságban éreztem magam mint a szárazföldön (s igy vagyok a biciklivel is:)
VálaszTörlés