2021. május 19., szerda

intermezzo

 leültem kicsit a félnapos padra az emlékjelnél, mielőtt boltba mentem... (a tegnap ottfelejtett kockacukromért, mit aranyosan félretett a pénztárosnő, és erről értesitett is)

szokásos módomon nehézkesen tápászkodtam fel a padról

mikor odajött S K, megkérdezni , hogy rosszul vagyok-e? megismerem-e? (mintha hülye is lennék)

mondom neki, hogy nem vagyok rosszul azaz mostanában csak "igy", igen, és megvagyok még nem haldoklok, s az elmém is ép stb

csak azért kérdezte, mert látta hogy fogom a fejem..és...

(azt észre se vettem, pedig nem is fájt)

és máskülönben hogy vagyok...

máskülönben? (ahogy lehet)(de ez Popper óta rossz vicc),,,(ő "máskülönben" jólvolt, mikor épp haldoklott...)

a sarkon kérdeztem merre megy S.K.,azt mondta, mindegy, amerre én,,. hm...

ez valamit akar.. gondoltam , próbálva távolabb lépni tőle, tartva az újkeletű távolságot, sikertelenül, szinte rámtapadt... érdeklődtem én is felőle, nyugdijba megy...mondtam feltétlen gondoskodjon elfoglaltságról!  stb

aztán leraktam a biciklim

oda is szorosan követett

már-már beléptem a Coopba, rám is csukódott az ajtó, mikor előjött végre a kérdéssel ismertem-e I-t

 nem, nem ismertem, - mert anyukája sokat beszélgetett vele

nem ismertem, a testvérét sem, miért nem hiszi el?!

mert anyukája családfája nem világos, tisztázni szeretné

mondtam, nem ismerem, csak nem akarta elhinni

mondtam menjen a levéltárba ott eligazitják...

mondta készül, ez is terve a nyugdij idejére...

csak később jutott eszembe, hogy ez az I. zsidó lehetett, a neve alapján is,s ez az S.K. azt hiheti, hogy minden zsidó ismerte  a másikat?

(Érdekes, hogy épp most került elő egy írásom a szülökről akik eltitkolták zsidó származásukat, van aki örökre (?) tán S.K. anyja is?!)

***

elmeséltem az esetet lányomnak, mit ő azzal summázott, hogy igazán lehetnék empatikusabb.

szerintem az vagyok..

azaz az empátiának is vannak határai


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése