nem volt velem a mobil
későn vettem észre, már nem akaródzott vsszamenni érte
igy anélkül láttam annyi szépséget (tán még többnek is tűnt, mintha velem lett volna )
fák, levelek, virágok, madarak, fények...
és elgondolkodtam
miért is nem elég nekem az, hogy ÉN LÁTOM mindezt, miért is akarnám LÁTTATNI másokkal is, átadni másoknak is, "Megosztani" az én élményem...?
( és miért is írok le mindent, miért is számolok be mindenről errfődl is?!)
és akkor eszembe jutott , amit egy régi tanitványom irt rólam, megboldogult tanárságomról: hogy mindig csak adni, adni akartam...
mert mi más is lenne a tanitás, ha nem ADÁS?!
hát úgy látszik valahol, a lelkem mélyén, tanér maradtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése