2021. május 11., kedd

RADNÓTI LEVÉLRÉSZLET (2009)

  Radnóti konferencián vagyok régi Alma Materemben, (de egy új konferenciateremben), ma is, holnap is (amikor a doktoranduszok közt lányom is előadja mondandóját, az Ikrek haváról - a Tiszatájban, a májusi Radnóti emlékszámban már megjelent a teljes változata; lásd e folyóiratról - is - az ismertetést a Literán itt)

Szép, de el is várható, hogy Radnóti egykori alma matere többféleképp is megemlékezik egykori tanítványáról. Bár itt most inkább csak a helyszín (a helyszíni doktorandusz eladók), ami ezt az aspektust kifejezi. De az első nap előadói nem is kifejezetten helybeliek, igy is van ez jól, Radnóti is jócskán kinőtte -verseivel- Szegedet...
Minden előadásban van valami - az ismétlődések ellenére is -, amit magunkkal vihetünk.
Radnóti Komlós Aladárnak -identitásáról írt- "híres" levele az, amit megkerülhetetlenül szinte mindenki idéz (-ne, mert a vége felé már csak mosolyogva utalnak rá)- bármi is legyen a témájuk. Este a - már másodszorra , s most olykor megkönnyesedő szemekkel végignézett, -hallgatott (a Nem tudhatom-ot mondott) Bálint András esten újra elhangzik! De hogy! Egyszerre élni kezd a szöveg! Ahogy Radnóti gondolhatta ezt a nagyon bonyolult, (polivalens?) érzést:
" A szobám falán három „családi kép" van, három fényképmásolat. Barabás egyik meglehetősen ismeretlen Arany-festményének máso­lata, ugyanerről a festményről külön a fej, és Simó Ferenc egy nemrégiben fölfedezett festményének másolata az öreg Kazinczyról. A Kazinczy-képről csaknem mindegyik „nem bennfentes" látogatóm, de az Aranyról is sokan (nem a közismert, népivé stilizált arc) megkérdezik: „a nagybátyád?" vagy „a roko­nod?" Igen, - felelem ilyenkor, Arany és Kazinczy. S valóban nagy-, vagy dédnagybátyáim ők. S roko­nom a hitétváltó Balassa, az evangélikus Berzsenyi és Petőfi, a kálvinista Kölcsey, a katolikus Vörösmarty, vagy Babits, avagy a zsidó Szép Ernő, vagy Füst Milán, hogy közelebb jöjjek. S az ősök? A Berzsenyi szemével látott Horatius éppúgy, mint a zsidó Sala­mon, a zsoltáros Dávid király, Ésaiás, vagy Jézus, Máté vagy János, stb. rengeteg rokonom van. De semmiesetre sem csak Salamon, Dávid, Esaiás, Szép Ernő vagy Füst! Vannak távolabbi és közelebbi roko­naim. Nem mondtam ezzel újat Neked azt hiszem. Ezt így érzem és ezen a „belső valóságon" nem vál­toztathatnak törvények.-
Zsidóságomat soha sem tagadtam meg, „zsidó fele­kezetű" vagyok ma is (majd később megmagyarázom, miért), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talaj gyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom és nem „szellemisé­gem" és „lelkiségem" és „költőségem" meghatározó­jának. Még szociálisan is csupán botcsinálta közös­ségnek ismerem a zsidóságot. Ilyenek a tapasztalata­im. Lehet, hogy nincs így, én így érzem és nem tudnék hazugságban élni. A zsidóságom „életproblé­mám", mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok, rokonaimat felsoroltam s nem érdekel (csak gyakorlatilag, „életileg") hogy mi a véleménye erről a mindenkori miniszterelnöknek, Maróthy-Meizlernek, Féjának, vagy Sós Endrének. Ezek kita­gadhatnak, befogadhatnak, az én „nemzetem" nem kiabál le a könyvespolcról, hogy mars büdös zsidó, hazám tájai kinyílnak előttem, a bokor nem tép rajtam külön nagyobbat mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el gyümölcsét. Ha ilyes­mit tapasztalnék, - megölném magam, mert másként, mint élek, élni nem tudok, s mást hinni és máskép gondolkodni sem. Így érzem ezt ma is, 1942-ben is, háromhónapi munkaszolgálat és tizennégynapi bün­tetőtábor után is, - (ne nevess ki, tudom, hogy meg­jártad a háborút, de az más volt, nem volt megalázó) kiszorítva az irodalomból, ahol sarkamig nem érő költőcskék futkosnak, használhatatlan és használatlan tanári oklevéllel a zsebemben, az elkövetkező napok, hónapok, évek tudatában is. S ha megölnek? Ezen ez sem változtat."
...és megölték!
aliz2. :: 2009. máj. 11. 23:52 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: egyetem, eloadas, RADNOTI, tudomany

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése