HOMMAGE A' PICASSO (2008)

 HOMMAGE A' PICASSO

A Budapest Klezmerband ünnepi műsorára kaptam tiszteletjegyet a szegedi zsinagógába, aztán megtudtam, hogy a Picasso kiállításnak is ma van az utolsó napja a Reök azaz REÖK palotában, s eddig még nem jutottam el, többnyire hétfői szűnnapok kiesése miatt, én meg többnyire akkor vagyok Szegeden - bementem hát Szegedre a tervezettnél korábban, hogy mellékesen ezt az eddigi mulasztásom is pótolhassam, a koncert előtt. Aztán mégis ez lett a nap fő kultúreseménye. Picasso. Pontosabban hódolat Picasso előtt. Mert nem csak Picasso grafikákat láthattam, hanem 69 avantgarde művész (Köztök Andy Warhol, Miro, Henrí Moore, Vasarelly) tisztelgő képét a mester 90. születésnapja alkalmából. Ez a célzatosság számomra a nagyszerű tárlatvezetés során derült ki. Addig elég sommásan állapítottam meg, hogy hiába, az egyetlen eredeti művész itt Picasso! Összetéveszthetetlen, utánozhatatlan. Más minőség. Ahogy beléptem, s ahova beléptem, ott egy tévé képernyőn lehetett látni rajzolás közben. Nos, ahogy rajzol, az maga az evidencia. Nemes egyszerűséggel. Félmeztelenül. Olyan, mint a TERMÉSZET maga. Legfeljebb azt utánozhatja. működés közben. (Epigonjai meg őt, - gondoltam. Micsoda különbség! Dehát -részben- ez volt a "feladatuk", mint később kiderült. Picasso parafrázisokat létrehozni.) Én azért mégis Picasso csodálatánál maradok. Illetve, beállok, én is , epigonként, a tisztelgői sorába. Illetve beülök. A palota előtt elhelyezett figurája s a békegalambjai mellé. De ez már a látogatás után történt, mintegy búcsúzóul, mire lyányom is ideért, s a képet már ő csinálta, én meg róla, aki már a fiatalság tekintélyromboló vagy közvetlenebb gesztusával "purpallézik" mintegy a nagy kedvenccel, mintha a számtalanszor megnézett "Picasso kalandjai" című jópofa film egy újabb jelenetét improvizálná:

A Picasso grafikák nagy része Balzac képzőművészeti tárgyú művéhez készült:"Az ismeretlen remekmű"-höz, ami jó alkalom tisztázni a festészet igazi - s a mindenkori puszta látványtól elrugaszkodható - lényegét. A művész és modell kapcsolatát ábrázoló Picasso sorozatnak különösen egy darabja ("A festő állványa előtt a kötögető modellel" ) ábrázolja ezt az eltérést. A képen látjuk a modellt, az idős kötögető nőt, akit épp fest a művész, de a vásznán nem a modellt látjuk a képen. Hanem absztrakt vonalakat. Csakhogy ezek a vonalak nekem mégis a modellről beszélnek. Talán többet is mondanak el róla, mint az ő felszíni látványa. A kusza vonalak egy élet jelképei, egy sors kanyarai is lehetnek, a Moirák által szövögetett fonalak szeszélyes kavargása...a felszín alatti mély, a mélyben munkáló erők. Vagy szimplán a kötés lényege, bár szimbolikusan.(akár erre a Kosztolányi sorra is gondolhatunk: "és szőtte álmát, mint színes fonált") És persze, hogy eltér a "valósághűségtől", minek utánozni a valóságot, pláne a fotózás megjelenése óta, azzal úgyse lehet pontosságban, szolgai valóságtükrözésben versenyre kelni. Bár nagyon értett a pontos rajzoláshoz is, 12 éves kori akadémikus grafikáján láthattuk - tárlatvezetőnk jóvoltából. Időskorából viszont olyan "gyerekrajzokat", már a falon, amelyek tudatosan térnek el a hagyományostól, a valósághűségtől a maguk absztrakciójával. Viszont a lényeget ragadják meg a valóságból.

Sok-sok stílust próbált ki. Sokszor egy képen is. Nem elégedett meg egyetlen "sütőformával".

Egyetlen hatalmas festmény a grafikák közt a Muskétás karddal. Fő helyen. Döbbenetes hatást kiváltva. Persze ezen belül ki-kiben más-más hatást. Nekem főleg az tűnt fel, hogy mennyire leszegényedett a kolorithasználata, majdnem fekete-fehér hatású. Ettől szomorú. Más épp a lendületességét emelte ki.

A kép egy évvel halála előtt, 92 éves korában készült. Egy sorozat darabja. Naponta 1 képet csinált meg akkoriban, mintha jelezni akarta volna ezzel, hogy életben van még! Illetve maga is úgy érezhette, hogy addig él, amig festeni tud. Egyszerre (el)fáradt és erős, valóban. És azok a szemek! Mint egy önarckép szemei! Kétségbeesést, tragikumot sugárzók. Sejthető, kivel-mivel néznek szembe... azzal szemben, hiába van ott a kézben a kard... És mégis legyőzi... a kép. Mert az - úgy tűnik – halhatatlan

aliz2. :: 2008. máj. 11. 23:48 :: 2 komment :: Címkék: