50, JAJ, 50
s még csak nem is az éveink száma, hanem az érettségink óta eltelt időnké...
de tegnap - vagy 12 órahosszat - újra 18 évesek lehettünk! legalább is belülről,
(egyesek még "kívülről" is, akik úgy ropták a táncot, olyan fürgén, vidáman és felszabadultan - mint gimistaként se... persze, a megörökitésre nem is csak
fényképezőgép kellett volna, hanem minimum egy mozgás- és hangrögzitő
kamera ...)
nagy élmény volt!
most éreztem igazán igaznak és jelentésesnek az általam is sokat idézett
József Attila töredéket: "jó volna jegyet szerezni, s elutazni önmagunkhoz,
hogy bennetek lakik, az bizonyos".... olyanokat tudtam meg az osztálytársaimtól
magamról, de még anyukámról: "Dusi néniről"is , -amiket magam korábban se...
és csupa szívmelengető emlék... több mint fél évszázad ködéből, kivilágosodott
Lehet, hogy csak a szépre emlékezünk? Az is lehet, hogy minden szép,
amire emlékezni lehet.
Ez az érettségi találkozó, amire ugyancsak már visszaemlékezek,
habár csak tegnap volt, már ez is emlék (már-már minden emlék...)
de remélem nem csak Voltak szép napjaink , hanem még lesznek is...
szép emlékeink...
találkozás egy régi... osztályunkkal, önmagunkkal -s hogy bennünk lakik,
az bizonyos...
30-an voltunk jelen, osztálytársak - 10 sajnos, "igazoltan távol"
mindazokért egy-egy gyertya égett... rájuk is emlékeztünk, szóval s
elmélyült csönddel. ( Csak 5-en nem tudtak eljönni, ketten-hárman
betegség miatt, egy a férje betegsége miatt, s csak 1 osztálytársunk
indoka ismeretlen...
(én meg is fogadtam, hogy akármikor lesz a következő találkozó -
lehet, hogy már szeptemberben - ha csak tehetem, nem hagyom ki -
még akkor se, ha újra
Ásotthalmon lesz, s nem pár lépésre a lakásomtól, mint most...)
"Becsüljük (ne bántsuk) egymást!" mondta az egyik szervező
(orvos)osztálytársunk ...
mert már biztos kevesebb van hátra, mint eddig volt...
dehát annyi figyelem, szeretet
áradt felénk, belőlünk... egymástól, egymásnak...
egyre több, ahogy öregszünk... (nyitott kapukat döngetett a féltő intelem)
Az idő (az átélt 50 év) nemesit... Ez az igazi érettségi,
amire az átélt (megélt) évekkel tudunk szert tenni... de az alapot együtt,
közösen kaptuk, s jól... és ezt is jó volt felidézni...
"Hős harc az Élet és megélni szép, ha hozzáedzik tüzes szivkohók ifjú vitézlők
zengzetes szivét" Ha élet zengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz
s szent frigyüket igy folytatják tovább...
mi "így" folytattuk életünk, legalább is a tegnapi napból 12 órában életünk
"derűs iskola" lett"!
egymás közt maradhattunk és lehettünk is "szabadlelkű diákok" ...
jó lenne annak lenni mindig, találkozón innen és túl..... ma is, holnap is,
amig csak....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése