ÖREGEMBER NEM VÉN EMBER(?) (2011)

 ÖREGEMBER NEM VÉN EMBER(?)

bár ez a Jókai (cím)idézet nem hangzott el a tévéműsorban, talán mégis ezzel a mottóval lehetne összegezni az ott hallottakat; ami egy kerekasztal beszélgetés volt, a megújult mindentudás egyeteme előadásához kapcsolódón - "beszélgetés az öregedésről, az időskorról"...(az örökifjú, friss és mindig megújuló) Lévay Balázs "vezényletével"... Bár mintha az előadás éppenséggel az öregségi szellemi hanyatlás egyik fenyegető jelképéről, az egyre gyakoribb Alzheimer kórról szólt volna, a beszélgetés épp abban erősitett meg, hogy igenis az öregkor nem jár feltétlenül szellemi hanyatlással, sőt, egyes (szellemi!) képességek még jobbak is, mint nem öregkorban, és igenis vannak az időskornak értékei, tévút veszteségnek, értékvesztésnek tekinteni! Ez csak egy rossz sztereotípia. Szóval: "öregember, nem vénember"... vissza kellene hozni "divatba" ezt a szemléletet, és nem egyértelműen örülni annak, ha azt halljuk bókként valakire, hogy de jól nézel ki, letagadhatnál 10-20 évet...

Az u.n. ipari társadalmak nem értékelik ezt a korosztályt, inkább elszigetelnék, letudnák, régen, s a népi kultúrákban együttéltek az öregek és fiatalok (több generáció), most egészségtelenül szeparálódnak el. Az idősek bölcsességére más kultúrákban épitettek, respektálták összegző, emlékező attitűdjüket. Most, ha ez nem történik meg (és nem), fennáll a veszélye annak, hogy újra ugyanazokat a hibákat követjük el, egyénileg és társadalmilag is. mert elejtjük a tapasztalatok hasznát - az emlékek átadása hiányával. Veszélyes az a szterotipia, hogy csak az a jó, ami fiatal(os)... S bár valóban , van, amit nem olyan gyorsan tanulnak az öregek, kristálytisztán emlékeznek a régi emlékekre. )hajaj...)

És egyre inkább szükség van (lenne) rájuk. Pl. nagyszülői segitésképp. (főmotivuma volt eme ténykedés az 50 éves találkozónk beszámolóinak

Viszont tény körükben az elmagányosodás - különösen a kortársi kapcsolatok fokozatos elvesztésével - (nagynéném emlegette, ahogy öregedett, hogy a legnehezebb azt megélni, hogy eltűnnek körülötte az ismerősök-barátok - a kortársai...)

Tény, hogy a 65 éven felettiek egyharmada egyedül él! Félő hogy/ha/ kiszorulnak(-unk) a társadalomból!

Összegzésként azt emelték ki, hogy a stigmatizált, negativ képet az öregekről, öregségről, meg kellene változtatni -egyben a közbeszédet is. Hiszen az idősek igenis sokat tesznek a társadalom fenttartásáért. A hasznosságtudatukat kellene megőrizni, ápolni és segíteni. (családban , társadalomban) - feladatokat adni nekik... (anyu még a halálos ágyán is azt mondta, a kórházban, hogy..."majd adtok egy kis munkát" (mert sose akart tétlen lenni, még betegen és tehetetlenül se)

Azért , én úgy látom, mégiscsak krízis helyzet az öregkor. Olyan sorsforduló, aminek a vége az élet vége is. Talán ezért voltak olyan riadt, kétségbeesett, és szomorú arcok a tévében az előadás hallgatóinak soraiban és kicsit a kerekasztalnál is?!....

mindenesetre ez az irány, amit felmutattak , tetszik nekem! Próbálok én is "nem vénemberként" .... öregedni... (persze a többi, ami nagyon is sok, nem csak rajtam múlik...)

aliz2. :: 2011. máj. 25. 23:28 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes, kapcsolatok, öregedés, tevemusor

0 hozzászólás

Elé