2010. MÁJUS 22
ÖKUMENÉ 2 TÉTELBEN
tegnap este bevásároltam a Pennyben, előrelátóan a 2 napos pünkösdi bezárás miatt - élelmet, de megláttam a DVD-k halmaza fölött, a tetejére dobva a Kis buddhát..., egyik kedvenc filmünk volt, (Bertolucci!), és évekig a régi házban, az öreg repedezett olajfestésű fürdőszobaajtót a film - moziban szerzett- plakátjával próbáltuk esztétikusabbá tenni de legalábbis takarni valamivel, valakivel, a filmbeli "kis Buddhával", akire mindig szivesen néztünk,...
ezen az 1995. december 24-i karácsonyi , fenyőfás képen, ahol épp kislányom gyújtja a gyertyát, (11 évesen) - mögötte látható is a plakátból egy csücsök... igy egyszerre kb. 3 féle vallás van megidézve a fotón... (a karácsonyi misén pár év múlva hol a katolikus, hol a görög keleti templomban orgonált lányom )
Milyen jó és szép, ha a vallások kibékülve vannak (bennünk) - Hiszen Isten (Minden!) egy. (és amúgy "neki" valószinű nincs is semmilyen "vallása"
Buddha egyébként óva intette hiveit attól, hogy"istenitsék"
Megvettem a DVD_t lányoméknak, meglepetésnek szánva, de nem bírtam ki, este a telefonba elkotyogtam.
És megtudtam tőle, hogy épp most van Buddha születésnapja... Micsoda véletlen... (vagy nem is? - "csak" szinkronicizmus...)
............
tegnapi bejegyzésemben Pál Ferenc (katolikus pap)pszichológusról írtam nagy elismeréssel, nos, "utánanéztem" a neten, és többek közt egy jezsuitablogon találtam róla érdekes és figyelemreméltó bejegyzést; olyannyira, hogy elismerésemet kommenteltem is, ma meg, valószinű ennek köszönhetően, látom, a statisztika hivatkozásaiban, hogy valaki onnan kereste fel az én blogomat, visszamentem hát (így szoktam - "udvariasságból" is, visszaadni a látogatásokat) és akkor már körülnéztem még jobban, és a mai (elég komor (halál) témájú) bejegyzés után egy szintén figyelemreméltó kommentelő Dávid zsoltárát ajánlja, felemelő feloldásként is - szerintem; elsős gimnazista irodalmi anyagként évtizedekig tanitottam, Károli Gáspár forditása szerint:
"Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig."
- a komment szerint ez a zsoltár minden péntek este elhangzik a zsidó templomokban. Mindjárt bejön a szombat, feljön az első csillag (ma már látszani is fog, végre)
Raj Tamás forditásában: "Az Örökkévaló az én pásztorom, nem szűkölködöm. Üde pázsiton legeltet engem, a nyugalom vizéhez vezérel. Lelkemet felüdíti, az igazság ösvényein vezet, az Ő neve miatt. Még ha a halál völgyében járok is, nem félek a bajtól, mert Te velem vagy. Pásztorbotod és támaszod megnyugtat engem. Asztalt terítesz számomra, ellenségeim szeme láttára. Aromat illóolajjal árasztod el, poharam csordultig tele. Csak jóság és szeretet vegyen körül életem minden napján, hogy ott lakjam az Örökkévaló házában, hosszú éveken át."
Egyik kedvenc zsoltáromat hoztad el ide. Mindig olyan megnyugvást ad, hiszen ezt árasztja, ezért született. Régen láttam a Kis buddhát, megvan DVD-n, egyszer újra kellene néznem.
VálaszTörlésMindig szeretek régi karácsonyi képeket nézegetni. Tetszik a Kis buddhás a kislányoddal együtt.
... s ennek külön jelentősége is lett!
Törlés