ANYAHIÁNY(2012)

 ANYAHIÁNY

egy párszor már jártam úgy, hogy valami régebbi film élménye jutott eszembe, és lányomat be akartam vonni a közösnek vélt emlék felidézésébe, amikor meghökkenve közölte velem, hogy de hát anyu, én még akkor meg se születtem, azt a filmet nem láthattad velem...

aztán én hitetlenkedve rámeredve, kis szünet után elnevettem magam, hát tényleg... az 1984 előtti filmbemutató tényleg nem lehetett közös élmény, sőt - ami döbbenetes - semmi közös emlékünk nem is lehet korábbról…

pedig hát 41 évet éltem meg nemanyaként is... hihetetlen

és az is hogy az én anyám is, -ugyan ő csak 35-öt, nélkülem

ezen a fotón, 1941 márciusában pl... csak egy év múlva házasodnak össze apukámmal, és 9 hónapra rá születek meg én...

attól kezdve, hogy az ember anya lesz, már el se tudja képzelni, hogy valaha nem volt az, és amikor már nincs anyja, azt is, nagyon nehezen, és akkor is van... csak mint hiány, ami még erősebb is lehet...

a napokban valaki a blogjába előzetes anyáknapi posztként feltette ezt a Presser számot, Anyáink emlékére cimmel...

https://www.youtube.com/watch?v=cSgjPYclLvY... (VÁRLAK)

először nem is értettem, de aztán igen, rájöttem , nem tévedés , anyáink elmenetele erősebb fájdalom, mint bárkié lehet

Vámos Miklós mókáscimű (bár nem is olyan mókás)könyve - Anya csak egy van - telitalálat (persze a szólást - ami telitalálat, mint minden szólás- ő csak felhasználta. Anya csak egy van. Valóban. (Szerelem, akár férj is, lehet több is…) Anyánk pótolhatatlan. Ha már nincs, árvák vagyunk. Akkor vagyunk árvák.

Anyánk szeretetét nem tudjuk visszaadni, csak továbbadni, a gyerekünknek..

És ő meg a saját gyerekének.

És megérteni is csak akkor kezdjük anyánkat, -az aggodalmait, a szeretetét- ha már mi is anyák vagyunk-...

És ami tehernek tűnhetett, lelkifurdalássá lesz. Vagy karmává...

Jól van igy, mindig minden kiegyenlitődik...

Hát éljenek az anyák, most már örökké, anyákként... akkor is, ha elmentek... annál inkább. Mert hát itt vannak velünk úgyis, jobban mint azelőtt.

Ratkó József: Zsoltár anyámnak

Az anyák halhatatlanok.

Csak testet, arcot, alakot váltanak,

egyetlen halott sincs közülük,

fiatalok, mint az idő.

Újra születnek minden gyermekkel,

megöletnek minden halottal,

harmadnapra föltámadnak,

mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség,

szerelmükért örökös hűség,

s adassék könny is, hogy kibírják,

a világ összegyűjtött kínját.

aliz2. :: 2012. máj. 6. 0:35 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: anya, elmélkedés, emlékezés, kapcsolatok, ünnep, vers, zene