ELSŐ OSZTÁLYOMNAK (2010)

 - Anyunak este 40 éves találkozója lesz az első osztályával - mondja (25 éves) lányom ebéd közben a (31 éves) férjének. Aki gyors fejszámolás után kijelenti, hogy: - Az nem lehet! Nem jön ki.. - Mi nem lehet? Szerinte az nem, hogy én már 23 éves koromban kaptam egy osztályt... Pedig így volt! igen, ahogy kijöttem az egyetemről, osztályfőnök lettem. Volt köztem és az osztályom közt potom 8 év! de voltak olyan tanítványaim is akik és köztem 6. Az ismerős gyerekek órán kívül továbbra is tegeztek és julikáztak... De amúgy az osztályomnak (ahol nem is volt ismerős gyerek), "julikanéni" voltam a 23 évemmel, s olyan külsőmmel, amivel joggal kevertek össze tanitványaimmal kirándulások alkalmával kalauzok pl. ("Nincs veletek tanár?! -kérdezték, pont éntőlem.) Pedig ők a "gyerekeim" voltak, ahogy akkoriban familiárisan neveztük tanitványainkat - akik közel álltak hozzánk. Most egyébként, ilyetén - már 58 évesek a "gyerekeim" ... (több mint kétszer olyan idősek, mint igazi lyányom!)

a tablókönyv megjelentétése alkalmával gondoltak egy merészet, és tartottak -a bemutató után - néhányan -, egy rögtönzött találkozót. Amire ripsz-ropsz engem is meghívtak, de úgy jött ki a lépés, hogy csak késő este tudtunk (volna) találkozni, mire visszaértem Pestről. S nem mindenki tudott - szintén közlekedési okokból -addig várni. de akik megvártak, a többiek nevében is, átadták az ajádékukat, egy gyönyörű pálmát, a tablókönyvet, és kaptam egy szép kézimunkát is egyikőjüktől... köszönöm itt is! és sajnálom, hogy nem tudtam előbb visszaérni, de remélem hamarosan szerveznek egy "rendes" találkozót is...

küldtek fotót is. Abból a 106-os teremből, ami József Attiláról lett elnevezve, mert ebbe az osztályba járt ő is, és a háttérben , mögöttük József Attila makói éveinek dokumentumai ( a 15 éves diák portréja, majd szobra fotója, s közte a makói tanárai, szerelmei portréi) néznek szembe, mint 30 év alatt irodalom óráimon , tanitványaim mögött, mindannyiszor...

a fotómellékletes levél végén az áll, hogy "kérem továbbra is gondoljon az első osztályára szeretettel, mint ahogyan mi is"

Igy van.Igy lesz. Ezt teszem... -

(az 1970-es tablóképemen is, és lélekben újra "ifjú" tanár(juk)ként...)

sőt az 1961-es diáktablóképemmel is, "szabadlelkű diák"-ként, Adyval üzenve, nekik is, s "egykori iskolámba" -

( merthogy diák is ott voltam én is..., mint ahogy anyám, lányom , lányom apja, nagynéném, unokabátyáim... és sok-sok ismerős, számtalan tanitvány -

majd végiglapozom a tablókönyvet , a múló idővel dacoló csupa 18 éves arcot megnézegetve...,

mert ebben a tablókönyvben mindenki örökké fiatal... (for ever young) maradjunk is azok... örök 18 évesek, örökdiákok - legalább lélekben...Mert:

"Bár zord a harc, megéri a világ,

Ha az ember az marad, ami volt:

Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."

(egyébként ezt szavaltam 14 évesen, az általános iskolai ballagási ünnepélyünkön is - egy életre megjegyeztem.)

aliz2. :: 2010. máj. 9. 23:13 :: 2 komment

Kategóriák: fotó :: Címkék: emlekezes, gimnazium, kapcsolatok, lanyom, tanitas