eszem, enném a tortaszeletem a cukrászdában, bent, egy asztalnál (a teraszon minden hely foglalt) az előttem levő asztaltól fölugrik egy kislány, kirohan a toalett felé, majd pár perc múlva jön vissza és közben rázza le a kezéről a vizet (mert helyesen, kezet mosott, de arra már nem tanitotta meg senki, a vele egy asztalnál ülő nő se (anya vagy nagyanya), hogy törölközés vagy száritás gyanánt ne csapkodja a kezéről a vizet… másra
pár héttel ezelőtt egy másik asztalnál egy kisfiú elmerülten és zavartalanul fúrta az orrát, szedegetett ki belőle ezt azt... én nem tudtam továbbenni a süteményem a látvány gyomorfordító hatására, de elmentemben nem bírtam ki, hogy ne jelezzek oda a gyereknek, hogy ne piszkálja az orrát, lehetőleg- soha nem hallott még ilyet, hogy azt nem lehet, nem illik... - a felnőtt hozzátartozó (anya? nagyanya?) épp nem volt az asztaluknál, pulthoz ment utánpótlásért; a boltból kimenve, elmenőben be is számoltam neki, hogy csak azt mondtam a gyermeknek, hogy ne piszkálja az orrát, ne vegye rossz néven, - szinte bocsánatot kértem tőle... én. (megbocsátott, de ő se nagyon értette, mi is a probléma, egyáltalán, van -e) ma a Lidben két gyerek rohangászott a bevásárló kocsik közt olyan sebesen, hogy komolyan megijedtem, hogy az enyémnek nekiszaladva kárt tesznek magunkban - kérdeztem is, hol a szülőjük, mire egy nő, aki nagyon elmerült az árucikkek vizsgálatában, odaszólt, hogy figyel ő a gyerekeire... később a pénztári sorban mögöttem álltak, az egyik rászólt a testvérére, hogy ne menjen neki - hát úgy látszik még mindig nem fékeződtek le... kinek kellene nevelni a gyerekeket? valószínű, hogy nem nekem (a másét)… node mégis... sose voltam egy illemtanár... nem is nagyon tartottam be a formális és merev udvariassági , viselkedési szabályokat, magam se, - mert sokat annyira értelmetlennek tartottam node csak egyetlen alapszabályt kellene megtanítani, -aminek én is igyekeztem eleget tenni –, hogy ne zavarjunk másokat, és ne okozzunk kárt, se magunknak, se másoknak. Olyan egyszerű ez. Nem?
2012. május 7...de még mindig aktuális, sőt, egyre inkább
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése