KETTŐS ÜNNEP (2008)

 kettős (gyerek-anya) ünnep

Sokáig aludtam. Felébredtem ugyan hét körül, de még álmosnak érezve magam, visszafeküdtem, meditáltam egyet, már rég tettem, aztán nagyon mélyen újra elaludhattam, mert jó későn ébredtem fel újra. Álmodtam is, és meg is jegyeztem most, hosszú idő óta ugyancsak. Mert anyukám volt benne, akiről szintén nagyon rég álmodtam... Most is, a hiány(zás)a volt egy főmotívum, nem találtam otthon, s sehol, és telefon híján nem tudtam felhívni se, kerestem mindenfele, majd egy zsúfolt étteremhelyiségbe benézve észrevettem bent, a pultnál, oldalt fordulva, fizetett épp, nagyon jóleső érzés volt látni, remekül nézett ki.... de aztán valahogy nem igen kerültünk kapcsolatba, mintha terhére lettem volna (ami az életében sose fordult elő!), mintha azt sugallta volna, hogy (már megint, mint mindig) fölöslegesen aggodalmaskodok miatta, s míg ez zajlott, észrevettem, hogy már nem is néz ki olyan jól, mintha az imént még örömmel felfedezett fiatalosan-telt arca megnyúlt, elszomorodott, megtört volna... (aztán , még mindig a küszöbön állva, egy fiú jött ki mellettem, észrevettem, hogy kikandikál a felső zsebéből az ebédjegye, s figyelmeztettem, hogy könnyen elveszítheti, kieshet, de ő (is?) lerázott, hogy feleslegesen szólok, a jegy alsó része u. i. bele volt rakva valami tokfélébe...)

Aztán ébren jutott eszembe, hogy ma Anyák napja van.

Eszembe jutott az az elég idétlen, rögtönzött vers is , amit kislányként egyszer egy az udvarunkban letépett szál orgona kíséretében adtam oda anyukámnak -mintegy kompenzációként, szégyenkezve-pironkodva - anyáknapi ajándék gyanánt... s mégis olyan becsben tartotta, úgy örült neki, a holmijai közt találtam meg gondosan összehajtogatva (azóta -sajnos- elrámoltam valahova, mióta e kisebb lakásba költöztünk, de rémlik; valahogy így, az emlékezetemben:

"Csak egy szál virágot adok neked,/ de kicsi ajándék, nagy szeretet.

Csak egy szál virágot adok neked/ de százszor megcsókolom a kezed.

E kis virág sokat mond,/de hogy mit, leírni nagy gond

Nem lehet elmondani szeretetem,/ se meghálálni a te szereteted

E kis virág erről beszél,/ s ezt suttogja a buxuslevél

Ezért hát könny ne borítsa szemed,/ mert egy szál virágot adok neked

Csak egy szál virágot adok neked, / de kicsi ajándék, nagy szeretet"

-------------------------------------------------------------------------------

Lányomtól kaptam ma, anyák napjára egy szép teásbögrét."Superior quality"-t. Rózsa díszítéssel!

Verset nem... de kiskorában igen, s nem is csak anyáknapjára, portrékat, versben-rajzban:

Anyám

Őszülő haján csillog a szemüveg,

de a szeme már nem

Ránccal teli arcát

se krém se rúzs nem tarkítja.

A fogsora se ép,

de a nyelve a helyén van.

Egy picit lefogyott,

de azért csinos.

Szereti mindenki

Én is szeretem

De ő csak engem..

.

1993. augusztus 2.

Ugyebár van különbség a két írás közt - kvalitásban! (a rajzról nem is beszélve!) De a szeretetben - remélem - nincs.

Jó lesz a gyönyörű bögrében is majd teázni! Bár lehet, hogy félteni fogom, nehogy lekopjon róla a rózsa, vagy pláne: nehogy eltörjön...

aliz2. :: 2008. máj. 4. 23:57 :: 5 komment :: Címkék: álom, anya, emlek, kapcsolatok, lanyom, unnep