MOZART, A FEJFÁJÁSŰZŐ (2010)

  Készültem a héten már erre a Mozart hangversenyre! A makói szimfonikus zenekar városnapi "ajándékára"... aztán ez a tegnap óta tartó, makacs fejfájásom kicsit megingatott. Későn, délben tudtam csak gyógyszert venni a patikában. És ha késve, akkor hiába is... De mikor közeledett a 7 óra, gondoltam, csak elmegyek... Mozart nem ronthat a helyzetemen... S hogy mi történt? az első Mozart taktusokra teljesen elmúlt a fejfájásom. Mintha a Mozart zene elfújta volna. És azon kaptam magam , hogy mosolygok... (mint Szabó Lőrinc "Mozart hallgatása közben" , meg az a derűs napórás örege..., aki -" „Non numero horas nisi serenas!”csak derűs órát vett tudomásul...)*

Mozart zenéje- a legjobb gyógyszer fejfájás ellen.

s ugyan ki találta azt ki, hogy "komoly"zene, hiszen olyan "vidám" (nem csak a vigoperái), és mi az hogy "könnyű" zene, mintha Mozart nehéz lenne? Nála könnyedebb zenét nehezen tudnék elképzelni.

Csak az zavart , hogy néha vaku villogott. És a Kis éji zene 3 tétele közti két szünetbe beletapsolt a közönség. De hát mit lehet tenni, ha annyira tetszett... megértem.

(Nekem meg eszembe jutott, hogy jópár éve én is játszottam, a gimizenekar majd az akkori városi zenekar tagjaként a kis éji zenét... Most is "végigjátszottam", csak persze hangszer nélkül. Mert a hegedűm még mindig a sarokba felállitva rostokoll a szoba egyik sarkában. Mintha büntetésben lenne. Pedig, azt hiszem, inkább engem kéne sarokba állitani. Miért nem veszem elő a hangszerem? Miért nem hegedülök már évek óta...?!)

*...félve hallgatom
Mozartot, s tűnődöm a tavaszon
vagy akárcsak a mult nyáron (pedig
az is vén volt már, ötvenötödik!):
és felsóhajtok: gyógyíts meg, Zene,
te, Mindenségé, édes üteme
a fájdalomnak, Varázsfuvola,
varázsjáték, te, tündér mámora
hitnek, reménynek: árnycsík a falon
a nagy fényben, s a szívben nyugalom
s üvegparázsként égő sugarak
az élő lomb tengerzöldje alatt,
s bölcsesség, a vidám öregeké,
amilyen azé lehetett, azé
a napórásé, ki – „Non numero
horas nisi serenas!” – drága jó
intelmét adja, még most is, tanácsul:
„Csak derűs órát veszek tudomásul!”

aliz2. :: 2010. máj. 8. 23:31 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: ünnep, vélemény, kultúra, zene :: Címkék: MAKÓ, vers, zene