A saját, csupasz lélek
A kisgyerek annál tovább hasonlít a saját csupasz lelkéhez, minél később tanul meg beszélni. Mire szava választékossá válik, a lélek már rejtve van. Még mielőtt az agyam elporladna a csehországi gyerekekre gondoltam, akiket először Prágából Bialistokba, majd 1943-ban Bialistokból Terezinbe vittek (és végül) A. -ba. Akkoriban az öldöklés soha nem ismert méreteket öltött. A gonosz mesterkedései nyomán, az ide-oda szállítgatás előre bejelentett programjai a felnőttekben hamis reményt ébresztettek. A gyerek nem ismeri a reményt.
A- -ból senki nem jött vissza, hogy elmesélje, hogy ott mit látott. Nem baj, elég, ha mi, felnőttek ezt tudjuk. (Erről a csoportról később Primo Levi is hírt adott). És Itt válik Franz Kafka legmélyebb öröksége hús-vér valósággá, mikor legkedvesebb testvére Ottla, önkéntes kisérőnek vállalkozik a négyszáz prágai - bialistoki kisgyerek mellé.
Ha holnap reggel napsütésre ébredek, elborít az örök szellem.
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése