Ma Szegeden (is) voltam, de újabban olyan hamar elfárad a lábam, hogy pár órára sűrítem inkább csak az ott tartózkodást. És célszerűsítek. Egyesítek különböző feladatokat:
Most lányom itthagyott diktafonját (váratlan, fontos interjú holnap), és könyvtári tartozását (a könyvet végülis én találtam meg a legnyilvánvalóbb helyen) beszállítani , meg az új kollégumi átrendezkedést megszemlélni.
És főleg újévünk előestje lévén:a zsinagógába elmenni.
Korábban értem oda, még kapunyitás előtt. (Lányomnak fontos órára kellett mennie az egyetemre, egy cukiba előtte viszont beültünk, kis édességre, én bécsi krémest ettem, (hű, de finom!), ő meg -stilszerűen valami mézeskörtés sütit - ami attól stílszerű, mert újévre jelképesen épp mézes almát szoktak enni; hogy ilyen édes legyen az egész év...a méz megvolt, alma-körte egyre megy, különben , majd hét végén otthon bepótoljuk.) Pár turista még bekéreckedett az istentisztelet elé, én is rögtön utánuk. Az előcsarnokban, az épületbe lépés mindenkori áhitatán kívül valami váratlanság fogadott: dupla élmény: egy fotókiállítás, és a képeken is a zsinagóga. A kiállítás cime is ez: Az élő zsinagóga.
Hát alig találok szavakat a képek "ecsetelésére"! Mint egy-egy festmény, méghozzá Rembrandt-i mélységű! S azok az arcok! Valóban, mintha nem is pillanatfelvételek lennének. Mert nem is azok. 2 évig készültek .- mint olvasom a plakáton. (s könyv is lesz belőlük, alig várom, bár azek a méretek és ez az anyagszerűség azt hiszem könyvbe nem fog tudni belepréselődni.) Csupa-csupa ihletett pillanat! A rabbi előredőlt, átszellemült, erőteljes profilja imádkozás közben, az ökölbe szorított keze...Ugyanez a rabbi ahogy gyengéden, óvóan kezében tartja kisfiát, tenyerével alig hozzáérve, de biztonságot nyújtva neki. Egy fiatal, széparcú, égkékszemű (jogász) fiú, ahogy a tórához bújik szinte. Mi minden van ezeken a fiatal arcokon! nem csak a saját pár-évük, hanem mintha az egész 5768 évünk ott lenne. (mint ahogy bennünk is van) . Vagy egy esküvői jelenet, épp amikor a vőlegény rélépni készül (a gondosan becsomagolt) üvegpohárra - s oldalról a menyasszony (mégis) kicsit aggodalmasan szemléli, vagy a zsinagóga padsoraiból két beszélgető asszony, egy öregebb és egy fiatalabb, ahogy egymásra néznek, szeretettel, micsoda összetartozás... vagy egy fiatalember a zsinagóga kapuja felé vezető zöld lombokkal övezett és valami különös (belső?) fénnyel megvilágított úton ... "Az élő zsinagóga"... hát mégis, "annyi balszerencse közt..." És egy viduló-táncoló alak a zsinagóga padsorai közt! Hát igen örülni is kell. (Az igazak (...) ujjongjanak, a becsületesek örvendjenek, a jámborok diadalmaskodjanak...)
És fokozatosan - a valóságban is - minden egyes sor megtelik! (ha nem is teljesen, bár a karzat - ami egykor tele volt, mint jó ideje mindig , csak a reflektoroknak ad helyet.)
Ha máskor nem is, de ezen a napon mindenki igyekszik eljutni a zsinagógába. Az új év és az azt 10 nappal később követő engesztelő nap a legnagyobb ünnep! (Lányom kinyitotta a kollégiumban a számítógépen a leveleit, s a szobatársa meglátta az általam küldött képeslapot. Mire kérdezte, mi ez. Lányom: újév lesz holnap! Igen, kérdi a lány felvillanyozva, hát akkor most szilveszter van? Mulassunk! - Hát nem egészen így van ez: éppenhogy előbb) magunkba szállunk ilyenkor, lelki számvetést, önvizsgálatot teszünk az elmúlt évről: mit tettünk jól, rosszul, ha valakit megbántottunk bocsánatot kérünk tőle, igyekszünk jót tenni, hogy tisztán léphessünk az új évbe. Hogy a "jók könyvébe" irathassunk az "ítélet napján". (ami tulajdonképpen most, "Új évkor van" - csak "engesztelőnapig", 10 napig "haladékot " kapnak az átlagosak, a "közepesek.")
Ez az ünnep tulajdonképpen a "megtérés" azaz a visszatérés ünnepe! Az egész zsinagóga fehérszínben úszik (a fények is fehérek), a frigyszekrény függönye, a rabbi és a kántor ruhája is. Az ártatlanság, a megtisztulás és az ünnepélyesség szinei.
Ünnep kint és bent.
Legyünk beírva a jók könyvébe! mindannyian!
aliz2. ::
2007. szept. 12. 23:09 :: még
nincsenek kommentek ::
Címkék: foto, kiallitas, lanyom, SZEGED, unnep
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése