EGYEDÜLLÉT 2007

 

Lányom visszautazott az egyetemi városába, kezdődik az új tanév. Hirtelen nagy lett itthon a csönd, bár elég gyakran telefonál (mobil), meg nyáron sem volt már mindig itthon, s amúgy is neki már Szeged is egy kicsit "otthon". Becsöngetett az előbb az unokabátyám is, szól a tévé a háttérben - úgyhogy nincs itt teljes némaság, de azért....

Pedig én nagyon jól el vagyok egyedül is - szoktam is mondani.

Egyedüllét meg magány közt különbséget szoktak is tenni. Néha felcserélve is a két szó jelentését. A lényeg az lenne, hogy ha egyedül is van az ember, ne legyen magányos. Vagy fordítva? Nem, azt hiszem a magány a riasztóbb szó. Meg az állandóbbnak is tűnik. Az egyedüllét meg átmeneti, s ha tudod, mögötte, hogy nem vagy magányos valójában , még hasznos is, mert termékeny és kell is! mindenkinek, időnként szüksége van rá. Rosszabb is , ha sok ember közt érzed magad egyedül, "magányos"nak, mert ők nem a te embereid, nem vagy velük egy hullámhosszon. Van, volt itt mindenféle variáció....

A fontos, hogy az ember ne szigetelődjön el a dolgok és a gondolatok lényegét tekintve. Hogy vegyen részt az élet áramában. Hogy érezze, hogy a nagy egész része.

S akkor nem számit, hogy fizikailag egyedül vagy a lakásban  vagy sem.

Különben is mobil, email, msn, sms ez mind segít a fizikai távolság áthidalásában is.

Meg a közös, összetartó gondolatok, és érzések.

Tulajdonképpen nem is utazott el a lányom reggel...

aliz2. :: 2007. szept. 3. 17:35 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes, epizod, kapcsolatok, lanyom, SZEGED