Barbara Ann Brennan újabb könyvében (mely a Gyógyitó kezek -kedvencem!- folytatása (Felragyogó fény - Az öngyógyítás útja) - gondolkodtatott el ez a mondat:
"Életünknek azon területei, melyek zökkenőmentesen, probléma nélkül alakulnak, és teljességgel boldoggá tesznek bennünket, azok, ahol közvetlen kapcsolatban állunk legbenső valónkkal."
akkor ebből az következik, hogy fordítva: azok a területek, ahol akadályoztatásokkal, problémákkal találkozunk, és ez boldogtalanná is tesz, ilyenkor eltávolodtunk legbenső valónktól?
amikor megy minden, mint a karikacsapás, erőfeszítés nélkül,... akkor jó úton járunk, életfeladatunk irányába?
de ha nem, akkor eltévelyedtünk, eltávolodtunk eredeti célunktól, azért nem sikerül, mert mélyről akadályozhatjuk is, mert a jó útra, a mi utunkra kellene visszaterelődni? és nem kéne erőltetni ezt az akadályoztatott másikat? (ilyenkor jöhetnek elő különböző betegségek is, amikor nem éljük egész valónkat, valami részünk blokkolva van - rossz felé megy ( ill. stagnál) -ergo nem vagyunk egész-ségesek, nem vagyunk teljes önmagunk...?)
csakhogy hol a mi utunk, amikor semmi se megy simán..., hogy találunk vissza, az eredeti utunkra, önmagukhoz..?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése