árvák

 ezek mi vagyunk, 60 éve érettségizettek (igaz, eddig se nagyon hivtuk a tanárainkat, mig lehetett volna, most már csak egyetlenegyet hivhattunk volna, de róla is megfeledkeztünk

vagyunk magunknak, s egyre kevesebbem

megrázó volt hallani hogy már 17-18an nem lehetnek köztünk, (én 11-12nél elakadtam) s akik még élnek , azok  közül is sokan betegség miatt nem vállalták az eljövetelt, és ahogy elnéztem magunkat, makkegszséges nemigen volt köztünk (tán egy-kettő, de félek az is csak látszat)

77 évre nehéz annak lenni, bár valóban páran még dolgoznak is!

anyuéknak már nem tudtam megszervezni a 60, találkozót, egy oszt társa kért volna meg rá, de nemigen volt kinek, anyu is akkor ágyban fekvő volt...

bevallom úgyis indultam el a találkozóra, na nézzük meg mit rontott rajtunk az idő (pedig csak 2 év alatt)

volt mit,

de hagyjuk (én ezért inkább magamról nem is beszéltem), viszont jókat beszélgettünk

 osztályfőnökünk egy régi , oszttárs által hozott képen, anno...

sajnos nincs csoportképünk, egy pár homályos kép illetve az enyém nem az, mert S. P csinálta...

remélem találkozunk egy év múlva!

(bár éjjel is lett egy kis ételmérgezésem, (nem az ottani ételtől) de megmaradtam :) (egyelőre)