szép csendben

elszántan meg akartam nézni ezt a filmet

Először a zenéje hívta fel magára a figyelmemet , a Bartókon hallgatva, s az is, hogy abból mimindent lehet kikövetkeztetni, ami netán hiányos vagy érthetetlen a filmben

Aztán az Irók Boltjában elém került egy friss ÉS Baron György kritikájával, aki nagyon ,lehúzta a filmet, épp homályai miatt. Azt írta, hogy me too filmként lett propagálva, holott nagyon elnagyolt, megbocsáthatatlanul hiányos. Pedig ennél a témánál épp a dolgok radikális kimondása lenne a lényeg. Szerintem meg az, amit a film  hibájául ró fel, az az erénye.

S amit csak érzékeltet, az épp úgy jó

Nyilvánvaló, hogy a kislány szerelmes a tanárába, és az is, hogy a férfi túllőtt a célon, a kétértelmű
viselkedésével

De azért nekem nem ment el el az étvágyam, én megettem volna azt a lecsót amit a film végén elterelésként a kényes helyzetben felkínál a tanár felesége, a "leleplező" hegedűs fiúnak

És biztos vagyok benne, hogy NEM erőszakolta meg , legalább is szó szerint a diáklányt a tanár, csak túlment egy Határon,amit először épphogy a lány lépett át( pl amikor a hajét törölgette atyain a férfi s ő átkarolta, ) A testi érintéseket kerülni kéne még hangszertanitás esetében is. De ez az adott emberünk nagyon manuális volt, számára fontos lehetett a testi érintés is, hiszen a zenét nemcsak elvontan, éterien szerette, hanem gyártani is az azt létrehozó hangszereket. (jut eszembe, egyszer a hegedűs fiút kérte, hogy helyezze el a hegedűben a lelket (olcsó fogás - igen, mg a "lélek" is kézzel foghatü fadarab ), s ugyanúgy maszíroztatta a lányokkal a feszült fiú nyakát, mint később ő a csellós lányét. Na s folyton rágcsált is valamit.

A határok arra valók , hogy NE lépjük át őket . Ki lehet, ki KELL bírni, mint ahogy azt is. hogy nem rajongtatjuk értünk tanitványainkat . (Még csendben sem) (Ez is megoldható, régi tapasztalatból tudom)

(Egyébként Máté remekelt. Ahogy a film végére megváltozott kétségbeesett arckifejezése, az maga volt az önvád...

szóval akkor lehet, hogy mégis...?)

nov. 21.