2019. november 16., szombat

a régi láz....

valaki verset mond a konyhában azaz a Bartók rádióban, átszűrödik a hang, .semmi... nagyon kicsit ismerőssé válik, gyanút fogok,bár sötétebb a tónus de mintha egykori kedvenc szinészem lenne,,, kimegyek a konyhába , már csak az utolsó szavakat hallom...
"..de hova lett a régi lázam?"
bemondják : Kálmán Györgyöt hallották,
Áprily Lajos Szarvasok c. versét mondta...
Szombat-naponként, este-tájt
hegyről lejött a csordapásztor.
- Látott-e szarvast odafenn?
S ő lelkesen felelte: „Százszor!”
Flóbertes, lázas kisfiú,
deres, magas mezőkre hágtam,
jártam patakos réteken,
de szarvast, szarvast sose láttam.
(Csak sok év múlva, havason
volt egy csodaszépségü órám:
agancsost láttam, gyönyörűt,
az erdőőrnél Irisórán.)
Most itt élek patak felett,
erdőkbe nyúló hegy tövében.
Tán szarvaslábakon futott
az elmúlásba hetven évem?
S itt szarvasok járnak körül
s az örömömnek nincsen ára.
Csodálatos agancsosak
szállnak le inni a Dunára.
S ha fenn találkozom velük,
meg nem riadnak, el se tűnnek.
Minthogyha kelletnék maguk:
Nézz, mi vagyunk a gyönyörűek...
Máskor hegyélen állanak
s nézik magános völgyi házam,
agancsuk ágas égi dísz -
De hova lett a régi lázam?
******
és én is ezt kérdezem magamtól:
HOVA LETT A RÉGI LÁZAM? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése