(később írtam is egyet, de azt hiszem Zs. képzeletében szebb, jobb lehetett az a regény , s én "hősiesebb", jelentékenyebb)
sajnos az ő "regénye" nagyon rövidre sikeredett. Mindössze 29 évre....
a másik bartátnőm is (egy időben elválaszthatatlanok voltunk hárman) folyton biztatott egy regényre
, sőt még azt is mondta, hogy az neki is siker lenne...
ki fog megírni bennünket?
a túlélőknek mindenkori kötelessége emlékezni az elmenőkről. Ezt nyilván nem tehetik maguktól függetlenül. Hiszen ők emlékeznek, s ezért az emlékeikben legalább annyira benne vannak ők maguk is, mint akire emlékeznek. Elkerülhetetlenül,
S különben is, annyifélék vagyunk (voltunk) ahányan tekintenek, tekintettek ránk
Mint a kristályprizma
****
de talán mindenkinek magának kéne megírni a maga történetét...
de ha ő nem tette?
(körbe)írjuk, ahogy mi láttuk őt..... ha csak töredékesen is
november 17
B.A: A "ki fog megírni bennünket?" nagyon jó kezdő mondat, akár egy regényhez is.
VálaszTörléskösz, tele vagyok kezdő mondatokkal... (már a zárót szeretném látni 🙂
TörlésB.A: az nem adja magát könnyen, ennyi tapasztalatom már van
Törlésbár a megirt regényemnek épp az utolsóm mondata lett talán az egyetlen "ütős" mondata 🙂 ("és néztem a hullámaiban megnyugvó tengert")
Törlésarra utaltam csak, hogy inkább szeretnék a végénél tartani, befejezni ...(bár maga az irás az élvezet),
TörlésB.A: A kép pedig nagyon jó.
Törlésvan egy még jobb , de tartogatom egy másik bejegyzésre... ez azt hiszem Fertődi kastélyi...esett az eső
Törlés