emlékforgácsok aniról I. (egy legendás barátság kezdete)

azt monta, hogy mikor még nem látott, csak a kolesz ajtajára kiírt nevem: gonda julianna, elképzelt egy kis egyszerű, két copfos parasztlányt. s hogy mekkorát tévedett.  hát igen, se egyszerű nem voltam, se parasztlány. egyébként a julianna nevet juliaként használtam....

anyám meg, ki nagynehezen hagyott ott a koliszobában, utólag bevallotta, hogy olyannak tűntem, mint egy szelid hercegkisasszony a vadak közt

hát valahol a kettő közt lehet az igazság

de most beszéljünk aniról (én még élek)ani nyüzsgött, mindig dolga volt, mindig elmenőben, szinte csak mozgásban láttam,a tyúklábas kis kosztűmjében, elegánsan, - sokáig nem is fértünk egymáshoz (én se igyekeztem)


engem inkább eltántorított az a nagy mindentakarás, nagyszájúság, nyömokban még "mozgalmiság" is

én épp leeresztő fázisban voltam a gimnáziumi évek túlzsúfoltsága, sikerei után egy kicsit inkább pihenésre, szabad, nyugodt életre vágyva (hogy ezt a szigorú kollégiumi körülmények nem igen engedték - más kérdés)

Ani furán viszonyult hozzám. Egyszerre nézett föl - és le , de én inkább az utóbbit észleltem, de nem is nagyon törődtem vele....

aztán valahogy egymáshoz sodródtunk

s csak arra emlékszem,  hogy az első emeleti zárt folyosón egy szekrény tetején éjszaka  órákig beszélgettünk   hajnalokig, neki többnyire fejgörcsöt okozva - thomasmanni és filozófiai mélységekig...

(folyt . köv.)