Fura dolog ez a karma, vagy többet fogunk rá, mint kéne? de szerintem, ha kacskaringókkal is, de működik (ha odafigyelünk, s vannak értesüléseink későbbi dolgokról)
Régesrégi makói iskolatársammal találkoztam, beszélni akart velem... azt hiszem, csak mert alig talál már régi ismerősöket....az ország messzi pontjáról jött, azt hiszem halottak napjára, haza, halottaihoz. mindig is jó fiú volt, hűséges, még ha most is huncutul csillognak szemei kissé szomorkássá, kiábrándulttá váló szája fölött, s zavarja ott fent a hajszálak ritkulása...
Beszélgettünk,ő Makóra lett volna kiváncsi, én viszont őt faggattam osztálytársairól (3-mal jártak fölöttem a gimiben, én elsős, ők már érettségizők,fölnéztem rájuk...) ők évente nyáron találkoznak (akárcsak mi)
Szóba jött bizonyos T. Zs is (akiról érettségi (tehát több mint 60 éve)nem hallottam), jól megtermett, vidám lány volt, sajnálatosan le kellett vágni az egyik lábát,(érszűkület), s egyből agyamba villant jószerint egyetlen de mély emlékem róla, mikor is azon a közös balatoni kirándulásunkon, jó erővel belémrugott a vizben. hogy miért, ma se tudom, tán útban voltam, vagy csak vagányságból? ...olyan vidám most is, az állapota ellenére, igen, akkor is az volt, vidáman rugott, vagánykodásból, jó viccnek szánta...de én éreztem sokáig utána....
s persze most is emlékeztem rá....mi másra....
nem felejtődik semmi....
úgy látszik a mindenségben sem
okt, 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése