nos lányom azóta is, ill felnőtt kora óta visszahatásként inkább rejtegeti a kincseit (korábbi verseiben kulcsszó a hallgatás , a titok), aztán meg irodalmi nőalakok mögé bújt, jelmezébe öltözött, KVÁZI szerepjátékban...)
hogy miért jutott ez újólag eszembe, itt az újabb bizonyiték, e havi tárcája az ésben:
és már a cime is Kitűnni hiba
https://www.es.hu/cikk/2019-11-15/turi-timea/kitunni-hiba.html
pl "Az ember élete első tíz évében Gyerektörténetekről könnyen hiszi az ember, hogy közügyek, és ha tudatosítja is ennek a veszélyét, akkor is nehéz ellenállni nekik. önnyen válik a szülei nyilvános megszólalásainak prédájává."
Én is azok közé tartozom, akik szerint az átlag fölött eltérni épp olyan nehéz, mint ha az átlag alá sorolnak. Ha bármelyik oldalon kilógsz a sorból, az élet a másik oldalon kompenzál. Kitűnni hiba. Talán akkor sejtettem meg ezt először, amikor kisiskolásként behívtak a tanári szobába, miután beneveztem a Verset írok, verset mondok című verseny helyi fordulójára, és a tanári kar figyelmének kereszttüzében kellett felelnem arra a hirtelenjében fel sem mérhető kínosságú kérdésre, hogy valóban én írom-e a szövegeimet.....
Innen aztán nem volt megállás. Versenyek, interjúk, tévészereplések. Atipikus gyerek- és kamaszkor: ...
Gyerekségem talán utolsó mentsvára az volt, hogy anyám ellenállt az országos showműsor stylistjének, hogy a kisméretű női koktélruha helyett a saját drapp-barna buklé kötényszoknyámban szerepelhessek,----
Egy dolog kínosabb annál, mint ha a szüleid kibeszélnek. Az, ha te beszéled ki saját magad, és még észre sem veszed...."
egyébként mostanában egyre kevesebbet beszélek róla (nincs is nagyon információm)
viszont az unokám előtérbe jött, de vele már jóval óvatosabb vagyok
legjobb a középút . mindenben
november 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése