2019. november 2., szombat

a szabadkai zsinagóga

olyan gyönyörű, hogy nem is tudom mit írjak ide, milyen képeket válasszak (egész benttartózkodásunk alatt fotóztam a rossz kis mobilommal, persze nem adta vissza az igazi színeket... bár meg kell jegyezzem, zavarbahozó is volt : az ablakok magyar nemzeti motivumainak élénksége, az egész zsinagógát átható világossal, aranyozással, nem is volt összhangban,  fel is támadt bennem a gyanú, hogy a mostani rekonstrukciónál valamit eltéveszthettek, mindegy, gyönyörű, és jó, hogy van, még ha elsősorban mint turista látványosság, de azért a nagy ünnepeket itt tartják, százvalahányan!(?) (de itt is elhangzott az idegenvezető szájából, hogy többezren voltak, (voltak!) és valójában ők virágoztatták fel a várost!)

pár kép tényleg csak mutatóban:








u.i. arról most nem írok, hogy azt hittem hogy a dédszüleim itt esküdtek , de hát csak mintegy 50 évre rá épült ez a templom,s az aranylakodalmukat az ennél egy évvel később felépülő szegedi zsinagógában tartották)

1 megjegyzés:

  1. E.E: Teljesen egyetértek. Nékem is olyan érzésem volt ebben a tökéletesen felújított, ám de felkavaróan üres és csillogásában még inkább a hiányt jelölő térben, hogy valami véglegesen szomorút elfed ez az egyébként csodásan felújított épület. Az emberre szinte rászakad a hiányzó közösség súlyos emléke.

    VálaszTörlés