azt hiszem az életem metaforája ez a vázlatosság illetve kidolgozatlanság
(behelyettesitheted a rajzvázlatokat bármivel)
máj 24 4
igen, tulajdonképpen az írásaim is vázlatosak lettek
ne tűrik a hosszas, kifejtő körmondatokat -kár, hogy már nem fogom tudni elolvasni őket....
logikus végkifejletük az elhallgatás lesz
(érthetetlen, hogy lányom miért nem érti rövid soraim rövidségének okát
dehát ő olyan fiatal még!
én az ő korában csak körmondatokat írtam szinte, s mert minden olyan bonyolultnak tűnt.
mára leegyszerűsödött, lekopott
ő még a nagyprózái előtt áll
(de a tárcái máris remekek . l ÉS. tárcatárában)
máj 25 5
vázlatban maradt...
ám azt hiszem én is
mint rajzaim, írásaim
soha senki nem fog
befejezni
dehiszen váz leszek
úgyis
Szerintem nincs is jobb egy jó vázlatnál. Mindenki, aki olvassa, azonnal kezdi felépíteni magában, hogy ő mivel tenné kerekké. Igaz, hogy az már az ő története lenne, és nem a Tiéd.
VálaszTörlés(Tudom, jobb lett volna magamban tartani a fenti véleményemet, de jólesett leírni.)
Nagyon jó, h leirtad!
VálaszTörlés