szilveszter

az év utolsó napja
előrevetít az élet utolsó napját is
de azt nem tudhatjuk előre
percét,óráját, napját....évét se

hát jöjjenek a hagyományok
felejtsünk el bút bánatot
s énekeljük azt hogy
ihaj, csuhaj....
sose halunk meg!

(aztán majd meglátjuk...

de megint egy szilveszter.)
...

Philemonom hiánya

tulajdonképpen már elmondhatom
egyetlen egy ember nem volt az életemben
aki "mindhalálig" szeretett volna
ezt most már így ki lehet mondani...
nem jó érzés
de biztos nem is érdemeltem volna

vagy nem is tudom
szerettek elég sokan de csak átmeneti időkre
s szerintem az aki nem szeret mindig,
az nem is szeret semmikor se

sajnálom,hogy nem volt
Philemonom
s főleg hogy most nincs
most hiányzik
igazán

az étteremben megkérdezte a pincérlány
hozza-e már az ételt vagy megvárom ...
kit? a partnerem.- magától értetődön mondta..

hát lehetne?

lehetett volna...

téglák

a régi nagyapai sarokhoz mellett mentem el... ahány lakás, üzlet lett, annyiféle szín, megoldás ...szörnyen néz ki toldozva foldozva, már csak nyomokban mutatva régi dicsőségét...

oösszefacsarodik a szivem, látva

már majdnem elhaladtam a ház előtt amikor a legvégén feltűnt a vedlése, és a régi téglák, a múlt, előbukkanása

egyből eszembe jutott, hogy lám a régi (másik, ahol laktunk is) házunkból egy darab  téglát se hoztam el,....

ezt itt most gyorsan lefényképeztem (már visszajőve), mert ezeket a nyers téglákat még a nagyapa is láthatta, ezek az eredetiek, aztán jött a háború, az államositás, a stb....

és más is eszembe jutott :

 hogy anyám hogy bírhatta ki mindazt ami történt vélünk, igazságtalanságok sora...a háború UTÁN is, az államosítások, a szobáink fokozatos elvétele stb...

hát azok után ami a háborúban tőrtént, nem is csoda, ha mindenre csak legyintett

hiszen elvették a férjét, s a mi életünket is csöpp híján

ahhoz képest mit jelent egy ház, vagy akár kettő is?!

utazni?

utazni kéne
még olyan sok helyén
nem jártam a világnak

el kell indulni

oly mindegy ,
hol ér el
a végzet

hát nem?

kik már nem...

kik már nem jönnek szembe velem
az elmémben, szemem mögött megjelennek
mosolyognak, beszélgetnek - épp mint hajdanán
mikor még éltek - míg én élek - na de azután...?

kimondhatatlan

Fàjdalommal gondolok rá
Mennyi minden maradt kimondatlan
S most is csak keresem a szavakat
De nem a szavak hiányoznak
Azok csak úgy elmaradtak

Senki és semmi nem támasztja fel érzéseinket
Engem marnak de màr csak befelé s legbelül

Sose tudom meg mi maradt kimondatlan
Mert kimondhatatlan az egész életünk

dress code

kissé meglepődtem a mindig elegáns Glorius ebédlő részéhez érve,,,egy kis tábla állt jobbodalon Dress code.  

nocsak,s alatta 3 ábra áthúzva: egy trikó, egy rövid nadrág, és egy vietnami papucs

nade hogy is van ez? télvíz idején?

de aztán eszembe jutott, hogy vannak itt (főleg) szállóvendégek, akik nagyon otthonosan érezhetik magukat időjárástól függetlenül

hát láttam is, trikót, bőven,,rövid nadrágot, papucsot nem

de meglehetősen familiárisan érzeték magukat, asztalokon át, folyt a duma..s .átellenben is, fő az otthonosság.

és eszembe jutott, hogy nyaranta a szállodai fehér köntösben szoktam látni a vendégeket átsétálni a fürdőbe...az utcán. azaz a Glorius és Hagymatikum közötti parkon... hát.. hm.---

***

apropos vietnami papucs, akkoriban kezdődött a divatja, 1963-ban, Lengyelországban voltunk, az egyetemi énekkarral,  s barátnőmmel az amúgy rendes (szövetnadrágos, kardigános, öltözékünkhoz ezt a vietnami papucsot vettük, nálam közrejátszhatott, hogy a velem hozott mohazöld félcipőm új volt,s törte a sarkam (később Prágában jól fel is törte a lábam a félnapos sétánkon a Masarik pu tól a Károly hídon át a Hradzsinig és vissza)

nos hogy mi mit kaptunk egyik kísérő tanárunktől ezért a hanyag öltözék miatt, hogy miket gondolnak rőlunk..magyar diáklányokról stb.. ma is belepirulok.... (Prágában tán ezért nem is mertem felvenni)

hát ez volt az első dress code az életemben (bár akkor még nem tudtam a nevét)

hát akkor nevessünk...

Hát jó legyen így
ez az elvárás
mindenfelől

mosolyogva kacagva
sőt vihogva
lépj át oda

ahol már úgyis
minden mindegy

várnak rád
örüljenek

ha meg nem
ne is sirassanak

nevessen mindenki
telitorokból

hiszen éltünk mi is
valamikor

sötétbarna haj

Tulajdonképpen utálom az őszülésem, nem véletlenek azok az álmaim újabban, amikben régi sötétbarnaságában fénylik a hajam...

utálok mindent ami az elmúlásra emlékeztet

a ráncaim, a görnyedt tartásom,az ügyetlenségem

nem akarok (nem is tudnék nagyon ) fiatalabbnak látszani a koromnál (mint sokáig)... de mégis csak zavar!

különösen az, hogy mindez nem összeegyeztethető azzal a belső képpel, amit magamban hordozok, így mindig meglepődöm, ha véletlenül a tükörképemmel nézek szembe... vagy ha lenéniznek...

pedig a külső valóságnak van igaza s nem a belsőnek

de akkor is , ez már így marad

belül nem öregszem

és álmaimban , igenis, sötétbarna a hajam!

és mégis csak  talán az álmoknak van igaza.

nagy nevetések kora

mostanában a nagy nevetésekre gondolok
nagy kacajokra vissza
talán hogy búvalbéleltségem ellensúlyozza

de a nevetésnek is mint mindennek
csak jelenideje van

egyszer érvényes, eldobható

akár a zokogás

de én most nem a sírásaimra emlékezem
csak a teliszájas kacajokra

pedig sírtam is
épp eleget

de ugyan
minek

most csak a nevetésekre
akarok emlékezni
vissza

mosolyogva



2018 dec 26 20,18

humorérzék

Az én humorom annyira fanyar, hogy észre sem venni.

De megfigyeltem,.hogy szinházban, filmen én kuncogok leghamarabb (azért csak kuncogok , mert csak utánam hördül föl a kórusban nevetés), szóval én reagálok leggyorsabban hálásan a humoros megnyilvánulásokra. Még.

Igaz, hogy a humoristák olykor gyomorbajosok is, és nekem is egyre gyakrabban féj a gyomrom...De félek, hogy ha nem is vesztem el teljesen, tompul majd a humorérzkeem is idővel (mert idővel minden elkopik)

És tele szájjal nem tudok már akkorákat kacagni, mint régen. Gyerekkoromban pl. Anyuval! Vagy már felnőttként a kislányommal. Talán mostanában újra az unokámmal. Igen, ő mindig felvidít.

Milyen érdekes! Sírhatunk egyedül , magunkban. De nem nevethetünk.
Ahhoz kell valaki más is.
Összenevetni jó!

emlékek

mert minden csak emlék

az is hogy ezt leirtad
életünk a múltba fut
emlékeinkbe

ha elveszted
magadat veszited

mert az emlékeid vagy

biztonsági őrök

-a dolgozó:

állandóan tele a keze, mindig pakol valamiket, majd megszakad bele - hát muszáj a vásárlók szolgálatában - mondja, nem figyeli őket? - kérdem, figyelik a lányok is.. és pakol tovább, rám se nézve

-az árkusszemű:

5 percig vagyok a boltban de legalább 6-szor árkus szemeibe ütközök , pásztázik rohan, le- föl , mindenkit s mindent látni, ellenőrizni akar, villog a szeme, tán még fegyver is az oldalán

-a lusta egykedvű:

áll egy helyben, nem néz semerre, unja bulit, csak már letelne a munkaidő....


- u.i. ja, jut eszembe, elagyabugyálók is vannak (l. MTA székhéz)

ja, ezt meg most olvastam: karácsonykor utcai énekesek kezéből  a dalszövegeiket kiszedők is vannak....!

tengerre vágyom

úgy vágyom a tengert
már elfeledtem
mit is jelent

de annál inkább

mint egy álmnt
mi egyszer már valóra vált
csak elfeledtem

a betegségek lelki oka

ma már közhelyszámba megy az, hogy minden testi bajunknak lelki oka van, "a lélek nyelve a test"

a kérdés az,hogy mi ez a lelki ok, ami a test nyelvén kénytelen megnyilatkozni, ha sokáig nem figyelünk rá

nos, ma ötlött az agyamba, bevásárlásból hazafelé tekervén nagynehezen

hogy mennyire lelassultam...elügyetlenedtem stb

hogy mindennek előzetes oka a TÚLZÁS lehet

és aztán a fizikai betegség kénytelen visszenni ebből a túlzásból a kiegyenités érdekében

mennyire nem voltam én lassú, mennyire szágudloztam, mindent és mindenkit elsodorva fiatalon...

most már ha akarnék se tudnék

igaza van a jó öreg Horatiusnak az" arany középpel"! Meg a kabbalnak is a középső ösvénnyel....

régi karácsonyokra gondolok

húztam-vontam a fát

az egész városon át

aztán szedegettük ki a

szőnyegből a tűleveleket

száraz és kemény

bejgliket ettünk

és mindenen nevettünk

mert szeretet lakott bennünk

rég volt szép volt...

ma már csak emlék

karácsonyi sirámok

A töltöttkáposzta SE jó felmelegtve!

Mondja meg nekem valaki, hogy miért kell a Bartókon karácsonykor éjjel-nappal "gyászzenéket" hallgatni!
Hát nem egy születést ünneplünk?!

hiába

Hiába keresed kint a békét
ha odabent nem találod.
Ó, nyugodj már szív, nyugodj!
nem lesz semmi se jobb
attól hogy körbeugrálod
(mégha gondolatban is
mert erőd nincs hozzá)
Hát szállj magadba
kívül s belül
ne várj semmit
éld mi adatott
mától másnapig!

utolsó karácsony

Elfáradtam. Lepihenek. Alszom.
Melyik lesz az utolsó karácsonyom
csak a jövő tudja.

De már közel van

ajándék

karácsonyi szenteste előtt felhívtak videón lányomék
(nem tudtam felmenni  hozzájuk)

Vince el-elszalad, nem marad meg anyjánál és ajándékról beszél (azt hittem a sajátjáról, de hát annak még nincs itt az ideje, vagy előbb megkaphatta?

de nem, egy nylonzacskót lóbál előttem

és súgja anyjának, hogy ő mondja meg

hát ez az ajándék nekem, mézeskalácsot sütöttek és az ott a zacskóban, direkt nekem készült,

egyék csak meg, ha kiszáradna- mondom

de nem szabadkozik, az az enyém

****

meddig áll el egy mézeskalács? mikor kell legkésőbb utaznom?

tétova hozsanna

megváltozott az idő
vad szél fúj
mindent felkavar
és esik is

valami nem tetszik
odafentről
attól félek...

bocsásd meg urunk
hisz annyira gyarlók vagyunk

nem tudunk már szépen
hozsannázni se
néked!

4. advent

kissé előbb értem ki az adventi gyertyagyújtások színhelyére, így aztán szinte páholyból nézhettem később mindent..

no, ami nem volt most olyan sok, a városi vegyeskar énekelt, utolsó számát, a Mennyből az angyalt velünk együtt/

volt Lázár  villámüdvözlése,

papi beszéd (pap bácsi kislánya azt kérte tőle, hogy ne dolgozzon, mert az elválasztja ... )

az Iris táncegyüttes elég változatos műsora...

és  a betlehemi láng átvétele

(közben másik helyszinen meggyújtották Lázárék a 4.. gyertyát, de mi maradtunk helyünkön

...és a csúcs a betlehemi láng továbbadása volt méghozzá szakszerűen mécsesekben, hoztam is egyet....leültem vele egy elhagyatottabb padra kicsit.... elgondolkodtam

még mindig itt ég mellettem....

világít.

a jólértesültség

nem is tudom, hogy csináltam,a de vidéki létem ellenére, mindig jól értesült voltam afelől, hogy Pestem miket játszanak a színházakban és mely darabot a legérdemesebb megnézni... a Pesten élő nagynéném mindig tőlem érdeklődte meg....

 nem attól függ a "jólértesültségünk", hogy hol élünk, különösen ma, az internet világában (akkor még nem is volt!)

hanem a nyitottságunktól, érdeklődésünktől.

minden!

tüntetés makói módra

hát nagyon gyenge volt...

negyedórás késéssel, a Kossuth szobor  körül álltak jópáran..a 6-os kezdésre is, csak valami miatt akadozott. azt is hallottam, hogy itt a Fidesz, és ők akadályozzák, nincs engedély, de aztán kiderült ,tényleg itt van a Fides alpolgármester még teát is kínált a résztvevőknek (nem tudtam mire vélni, de amikor a második felszólalás meggyanusitotta azzal, hogy az ellenzéknek állt, el is tűnt...)

négy felszólaló volt, Tordai Bence,, a beugró jobbikos Zeitler Ádám., meg a nagyhangú dk-s Mucsi Zoli és a vásárhelyi polgármester Márki- Zaly Péter ...

és egy szegedi egyetemista konferált, aki időnként kiesett szerepéből és magánszámokat adott elő

viszont szép télihold volt, fölöttünk

a talpam már nagyon fázott, ahogy vége lett elmentem, a kisboltba vásárolni, visszafele jövet már senki nem volt szinte a színhelyen

ebből nem lesz se forradalom, se rendszerváltás...az biztos!

***
sajnos elé gigazanak tűnik: https://makohirado.hu/2018/12/22/politikus-urak-ez-most-komoly/?fbclid=IwAR20CQG50Swe7bUBcjdyhiWHJjd2tHD5iI5YtPoT69VV9tEdf6kNE7jRZ9A

tüntetésrészlet

elegünk van
elegünk van
abból hogy
el akarják venni
a hazánkat
elegünk van
elegünk van
nem hagyjuk
nem hagyjuk
ha kell elfoglaljuk
az üléstermet
kimegyünk az utcára
bemegyünk a tévébe
új ellenzék született
új ellenzék született
mi vagyunk az új ellenzék.
diákok, melósok tanárok....
és elegünk van abból
hogy semmibe se vesznek
minket a saját hazánkban

(Varjú László beszédéből)

mary poppins utánjáték

hát az én jó öreg csudálatos Marym (ahogy első mesekönyvemben még hívták) bizony nem ilyen volt , mint a Mary Poppins visszatér  c. filmben...karakterisztikusabb, szuggesztivebb, hatásosabb...egy szóval csudálatosabb

.

persze, ahogy most elnézem ezeket a bevágott képsorokat, nevesebb színészekkel, nem is lehetett volna annyira rossz,de kb a felét , a közepe táján át is szunyókáltam...

hogy vesszőparipámra visszatérjek: csudálatos Mary blazírt arcocskája mögött a valódi csodák elmaradtak, inkább csak mutatványok voltak....

valami mégis csak hiányzott belőle, a látványosság mellett

a zárójelenet viszont meghatott, mikor minden elrendeződik, happy end, (visszaszerzik a már-már elveszett házukat), s egy jutalomjáték fináléban, mindenki kap egy léggömböt (ill választ az egyéniségéhez illőt (s lám kitől is? ) Angéla Lansbury,) :

Légy könnyű, és szállj most fel!

És szállnak fel a levegőbe, mert újra gyerekek...

És csak a negatív hős (az intrikus bankár) (Colin Firth  játssza)   nem képes elemelkedni a földtől...

Mary Poppins pedig elereszti tökéletes sötétpiros léggömbjét

s a jól bevált esernyőjével emelkedik a magasba... miután jól elvégezte dolgát...

újabb visszatérésig...ki tudja? hátha, egy jobban sikerült filmben....

****

ja és az egész filmben nem volt egy valamirevaló énekszám!

bezzeg az eredetii 64-esben, (Julie Andrewssal)!

diákok emlékezetében

az a piros steppelt  ruha
azon a Kocsis hangversenyen
vagy az a kék T alakú pulcsi
mit magam kötöttem

tanitványaim emlékezetében
megmaradt

a pulcsi elszakadt
a ruhát rég kidobtam

de nincs mit tenni
emlékezetükben
ott maradtak

meg az emberségem
az életre nevelésem

továbbadták
igy mondják
gyerekeiknek

hát nem volt hiába
nem voltam hiába
teljesen mégsem!

az a piros ruha
és a kék pulcsi sem

jól becsomagolták
aminek hatni kellett

s volt egy néhai
jó-tanári
életem

tiszta hangok

a Bartók karácsonyi hangversenyt ad, ez már második napos... s nem találom a jegyemet, úgy örültem neki, hogy végre szimplán hozzá lehet jutni a hagymaház pénztáránál is, és erre elhagyom (igaz csak egy kis cetli) még mikor kerestem az idősek karácsonyára a jegyem, megvolt...na mitévő legyek , rémlik valami17-es szám, azzal elindulok a hagymaházba, majd kiderül, hogy egy szék üresen marad - az az enyém

nincs is 17-es sor, aztán jut eszembe, hogy tán 7-es szék volt és 13. sor, mindegy már , kezdik, leülök egy szélső székre...(a belső székek egyébként itt hátul teljesen üresek)

de milyen jól tettem hogy eljöttem...

tiszta gyönyörűségben van részem, szó szerint tisztában, mert itt ugyan egy hamis hang sincs!

szegedi operaénekesnő (mint vendég) kezd...

aztán kis gitár csoport folytatja, váltott tanárokkal

majd kis vonós zenekar,

kis éneklőkkel is kiegészülve

gyönyörű, beszédes Chopin mazurka (lányom egykori zongoratanárának tanítványa!)

vonós zenekar (ablak alatt "felfedezettemmel" :)

bravúros ütősök

és szünet (épp az utolsó számba telefonált (volna) lányom sms lett belőle, minden oké, de szünetben felhívom, hát örül, hogy egykori iskolája hangversenyén vagyok (nem mondja, de mintha kis nosztalgiája is lenne...)

a szünet után a nagy ifjúsági fűvószenekar, majd  énekkarral kiegészülve szerepelnek

igazán "nagy " élményt adva

pl Az operaház fantomja nyitányának szakszerű eladásával..

és az újszerűen előadott karácsonyi dalokkal

szép koncert volt igazán, a végén már bele-bele is tapsoltak (igaz, hogy rossz ritmussal, de nem számit)

dednagymama lettem!

este felé hívnak telefonon, unokám beszél bele, csak úgy ukmukfukk, azt mondja, hogy a gyerekem unokájának ma van a születésnapja, méghozzá 2 éves, és ezért köszöntsem fel, mint a dédmamája!... hohó álljon meg a menet! valamit eltéveszthetett, a gyerekemnek gyereke van ,ő..de nem, nem csak,  közli velem az unokám, hogy neki van egy 2 éves gyereke, Babuka... és hozzáteszi megnyugtatás, hogy ez az egész tulajdonképpen játék !

azért ragaszkodom hozzá, hogy látni szeretném Babukát,ha már két éves...

hát ehhez be kell kapcsolni a számítógépet - mondja

nosza, s már látom is lányom , unokám (olyan szépek! - mindig felkiáltok).. és ott van egy rongybaba is: Babuka, akit persze, hogy ismerek, már láttam, többször is, azt rángatja folyton (előde el is veszett és pótolni kellett egy hasonlóval, ami kicsit nagyobb volt, nem is tudom észrevette-e a cserét,  vagy azt hitte vele nőtt a baba:))... no és van Babukának testvére is mint kiderül ;egy kicsit csúnyácska, de unokám megsértődik, vissza kell vonnom

de ahhoz ragaszkodom, hogy ő a legszebb

ő viszont tiltakozik, nem, hanem az anyukája a legszebb...aki immár nagymama

ebben maradtunk, tényleg nagyon szép!

és gyorsan ki kellett kapcsolni a számítógépet, mert a "gyerekeknek" este mesélni kell, és kevés idő maradt rá...

fagyásveszély

e mínusz 8-as napon ünnepélyesen abbahagyom a régi házunk iránti siránkozást a józan észre hallgatva... tél van, télen már biztos megfagytam volna, ott. nem volt megoldva a fűtés (olaj az egyik vegyes tüzelés a másik szobában, mellékhelyiségek fűtetlenek) ,valószínű már az egyik fal is rámszakadt volna(?)

nos a nyár igen, és a kert ,,,de "most tél van, csend és hó és halál "

....

nagyon rossz fázni, csak a havas táj látványa vigasztal

különben tán ki se mozdulnék itthonról
(azért itthon sincs túl meleg, pláne ha véletlenül kinyílik résre az ablaka, mint most is)

....

azt hiszem a hideget is jobban bírtam fiatalabban. Egyáltalán, mindent.

egy este s egy nap

egy alkalom, egy vetítés s egy este ...csak nem hagyom ki, ha már agyondíjazták ezt a filmet ill. főszereplőjét (és egyáltalán olyan kevés film van amit érdemes megnézni)

bevallom azért tartottam a közhelyektől, hogy tele lesz vele a film,  meg az alapszituáció is elcsépelt,:agyonhajszolt, 3 gyerekes nő, házastársi válsággal megtűzdelve...

de azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem volt közhelyes a film, még ha nagyon valóságízű is, és hétköznapias. Inkább meghitt volt és életteli. Friss!

szinte sajnáltam mikor lejárt ideje (bár meg volt toldva még pár órával az az egy nap, hogy keretes is legyen a történet majdnem (mert már előző estétől kezdődik )reggeltől reggelig tart...(bevallom kezdő tanárként volt egy kisregény tervem, címe is megvolt A kör, és egyetlen napomat akartam leírni benne, amiben annyi minden benne lett volna, a kulimunkáimmal , problémáimmal együtt - mint cseppben a tenger, de épp a hajszoltságom miatt nem tudtam megírni paradox módon/)

nos a film befejezése is nagyon személyes élményt elevenített fel  számomra , tovább is víve azt ( szimbolikusan is, de nagyon elgondolkodtatva)

csöng a kaputelefon, az elgyötört  főhősnő félrerakja, dörömbölnek az ajtón, mégis csak jön a vízvezetékszereló (a gondos anyós hívására), a kis bölcsis beteg gyerek bemászik az asztal alá, és az anya pár tétova mozdulata után, utána mászik, még a terítőt is gondosan lehúzza magukra... eltűnnek, elrejtőznek  a külső valóság elől. Ez a film (nyitott) vége.

(ja, hogy mi ebben a személyes? gyerekkorom kedvenc (búvó- s men)helye mindig az asztal alatt volt (felnőtt koromban még nem próbáltam ki, de talán épp ideje lenne már!?!)

korok

én már nagy kislány vagyok
mondja az alighároméves
hiszen van egy aligegyéves
huga

édesek

de mi lesz majd ha
nyolvcvanhárom lesz
s a huga nyolcvanegy

egyformán
csak két öreg

bevásárló út oda-vissza a télben

nem halogathatom tovább, hideg, csúszós út ide-oda , el kell indulnom bevásárolni (üres a kamra)... bár napok óta gyalog járok, most kiszedem a biciklim a tárolóban (a szomszéd kislány szánkója elöl) s elindulok, gondolom, csak tolom, de a cuccot rá bírom rakni...

hát olyan gyönyörű a táj, hogy meg-meg kell állnom (pedig elég nehezen haladok, hogy a széteső fényképező gépem mindig vissza kell eszkábálni)

fehér tájban, a fehér templom - gyönyörű

az iskola előtti sétány nem kevésbé

aztán az utca a bolt felé, leboruló fa ágaival...

a boltban egy kisfiú mindennek örül, az apja bevásárló cetlijének,mandarinnak, almának, a semminek... jókedvre derít engem is

nem vásárlok sokat kb, 2000 Ft-nyit, de ha belegondolok hogy járulékaival egy éttermi ebéd is majd annyi - elgondolkodtat

visszafelé mintha még hidegebb lenne, és csúszós is az út, nagyon kell vigyázni

de olyan gyönyörű visszafelé (is) az út, a fényekkel megbabrálva hogy nem bírom ki,, hogy ne fotózzak...

-9 hallom mellettem, két az iskola előtt kint cigiző nőtől... annyi van mínusz 9;  érzem is

a kezem majd' lefagy, de muszáj fotózni,

na még ezt a kerítésnél, közben érzem hogy jönnek mögöttem, mindjárt, egy pillanat elnézést

de nem bír várni inkább kikerül

mert sietne, ki nem,... ünnepek előtt, rajtam kívül....:) (mert én ha akarnék se tudnék, már)

még visszaszól azért elmentében nevetve, hogy neki semmi se volt kikerülni és kellemes ünnepeket

na még a sarkon ezt a megvilágított bokrot...:)

most már azért elrakom széteső gépem, sietek haza én is.,

teljesen sötét van, és majd megfagyok...

affenébe...

affene egye meg
tudom már mi volt a baj
hol tévesztettem el
túl szófogadó voltam
túl rendes és fegyelmezett
pedig belül mindig
tomboltam

de kívül nem
a külső szabályok beszorítottak
önmagam börtönőre lettem
a szabadságot elfeledtem

már nem
már csak az számit
de mire megyek vele
így a vége fele

elrontottam
kulcsra zártam
az életem

a mi karácsonyunk

fáradt vagyok, fájnak a lábaim, csúszós az út, az az igazság hogy spórolok a lépteimmel, 2 -re megebédeltem a Gloriusban (pedig húztam desszerttel meg kávéval sőt szódavízzel is az időt)...de beültem már jóval kezdés előtt az "idősek karácsonyára"...a Hagymaházba, de már ott is készülődtek, kínáltak is teával vagy forralt borral, de köszöntem még nem, moccanni se tudtam a székből, hova behuppantam, ott is maradtam vagy egy órát, közben néztem a jövő népséget, idősek karácsonya...hát mindenki az volt még látásra is, egy-két kivétellel, és mindenki elég szánalmasan rozoga... el is szomorodtam

aztán bent a polgármester asszony a színpadon jópofiskodott , hogy idősek karácsonyán vagyunk ugyan de ő csupa fiatal sziv dobogását hallja

hát lehet, hogy gyorsabban is ver a szívünk,,de nem a fiatalságtól ,(reggel 97 volt a pulzusom, s 150 a vérnyomásom,  (be is vettem a nebivololt, amit pedig hanyagolok mostanában, mert fullasztott)

amúgy szépen zenéltek a szép színpadon,

közben volt egy melodramatikus(zongorával kísért )beszédke adventről, meg a szeretetről egy recept elsütve (aminek megjegyeztem a csattanóját, hogy mindig egy adaggal többet kell készíteni, mert nem tudhatjuk ki jöhet még hogy vendégül lássuk, hívatlanul is)  (de miért is hiszi a polgármester asszony, hogy ő egy előadóművész is, érthetetlen..de tény, hogy imád szerepelni ,Ám a Halleluját jobb lett volna ha ő nem énekli, hagyta volna az igazán tehetséges zongorista fiúra az egészet...

Majd Tabán  énekes berobogott, bőrnadrágban(:) borosta(vagy szakállasan) zsebkendősen, közölte, hogy meg van fázva, és minden hangért meg kell küzdenie , "ugye, " hát ugye" ezt elmondta ugye jópárszor

de szép hangja van és boldog is volt, nem győzte etitkolni végül az édes kisfiam eléneklése előtt csak kijött belőle, hogy most született  gyereke, s ez az első karácsonyuk----

aztán volt még egy ráadás (már háttér zene nélkül )az azért vannak a jóbarátok

jóbarátok lettünk azt hitte... de lehet hogy tényleg, arra az időre míg a színpadon volt

 tapsolunk és mondja mondja ("ugye") egyfolytában. nem is érteni mit, csak boldog... boldog... boldog.. (karácsonyt!)