múzeumi nap, este, éj van... szent iván
kicsit szédelgek, nemigen ittam, ettem, hogy 5re ideérjek...
kiállitásnyitó, mesterségek, séta, lámpások, lehuppanok az első székre, pedig nem első sor, ahova mostanában... de ez van legközelebb
látok egy nő kezében ásványvizes palackot, kérdem, itt vette, nem, de van itt is viz, sőt szóda...
köszönöm, de nem mozdulok
pár perc múlva közelit hozzám egy pohár buborékos vizzel
szóda? az, köszönöm, meg is iszom, jól esett...
már este van, fotózom az előttem zajló túzugrást
többen elesnek, állitólag csűszik a fű
egyszercsak egy őszhajú nő előttem térdelve, a kis kerek székbe kapaszkodva kinlódik, nem tud felállni, visszahanyatlik, arcán látom nagyon fáj nekil
képtelen mozdukni, a férje, vizzel locsolja , itatja...
itt van már a polgármesterasszony férje is civilben aki egyébként mentős
pokrócot keresnek, arra ráfektetik a nőt, el is nyúlik ott, mozdulatlanul
közben mentőért telefonálnak
hirtelen észlelem, hogy elviszik a mellettem levő székről a farmer felsőm
nem értem,
de később (polg mester magyarázatára igen)persze , hogy odaadom, szegény nő feje alá
nem soká jön a mentős hordággyal
szépen hajtogatva visszakapom a kabátom
vizses lett , mondja a polgármester asszony
nem baj
nem? csupa viz, nem ,milyen szerencsse hogy nem én estem el...persze én máe rég nem ugrálok...
s az a kis viz, körbejárt...
mit kaptam s adtam...
illusztráció
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése