76 ÉVE SULINET VILÁGÖRÖKSÉG 2020 JUNIUS 14

 76 éve FACEBOOK

A gettó lakóinak egyetlen éjszaka alatt kellett fölkészülniük a deportálásra. Két hétre való száraz élelmet és személyenként 50 kg ingóságot (ágyneműt, matracot, takarót, tisztító- és mosogatószereket, edényeket), egy rend munkaruhát, egy váltás fehérneműt, egy fölsőkabátot és egy pár cipőt vihettek magukkal. Dubál Éva kislányként szemtanúja volt az eseményeknek (apjának „keresztény” műhelye a gettó területén volt). „A zsidók csomagoltak, és összeborulva sírtak [… ] azt mondták édesapámnak: Dubál úr! Visszajövünk mi még, ha élünk!”.127

Június 16-án, pénteken megkezdődött a makói gettó fölszámolása. Hajnali 5 órakor a csendőrök összeterelték a zsidóságot a zsinagóga környékére. A férfiakat és a nőket különválasztották, majd az „átvevő bizottságok” tisztviselői elvették tőlük a pénzüket és az értéktárgyaikat. A jegygyűrűiket is lehúzták az ujjukról.128 „Az egyik nőnek az ujjáról nem akart lejönni a gyűrű. Erre Mihálovics azt mondta, hogy inkább letöri az {298} ujját, de nem engedi elvinni…”129A csomagellenőrzés után a 17 éven fölüli nők egyik részét a földszintre, a többieket a karzatról nyíló kis helyiségbe terelték. A földszinten négy, a karzaton három bába vizsgált. Őket a pénzügy-igazgatóságtól kirendelt tisztviselőnők ellenőrizték.130 „Mindkét helyen voltak idegen, hivatalból nem kirendelt egyének, akik nevetgélve nézték végig a vizsgálatot.”131 Néhányan még azt is megkérdezték, hogy a lányok között sok érintetlen van-e? A bámészkodás ellen csupán Nacsa Mihály tiltakozott, aki – miután tiltakozása hatástalan volt – a földszinti padok köré néhány nagy méretű festményt állított. A közalkalmazottakat Igazoló Bizottság jelentése szerint: „egy-egy szülésznő részére egy-egy edény volt készítve kb. öt liter vízzel, ezen vízzel kb. 500 nőt vizsgált meg egy-egy szülésznő. Egyik helyen két szülésznő egy lavórból használt vizet. Ez ellen egyik orvos sem tett kifogást.”132 A vizsgálatot a nők rendkívül megalázónak érezték: „A deportálás napján [… ] a zsidó templomba rendeltek bennünket a hatósági tisztviselők. A csomagot férfiak vizsgálták meg először. Ettől néhány méterre volt felállítva a helyiség, ami egy pokróccal volt elfüggönyözve. [… ]”133 „A vizsgálat után a zsidó templomot elhagytam, minden emberi és női önérzetemben megcsúfolva éreztem magam.”134 „A karzatról kis ajtó nyílt, itt volt az a kis helyiség, ahol a kisleányomon akart a szülésznő hüvelyvizsgálatot végezni. A kisleányom [… ] 14 éves volt, én a leányom után következtem volna. Amikor megláttam a kisleányomat, hogy [… ] lefektették és vizsgálni akarták, indulatosan kikeltem, hogy ezt nem engedem. A szülésznőnek szóltam, hogy hozzá ne merjen nyúlni a gyerekhez. A szülésznő az ajtóhoz ment, és behívott egy tisztviselő férfit, akinek ezt mondtam: szó nélkül adtam át a malom kulcsát, és szó nélkül mentem ki a lakásomból. De ezt az aljasságot nem tűröm! Ennek dacára a kisleányomat megvizsgálta, hogy a nemi szervében, vagyis a hüvelyében nincs-e ott ékszer elrejtve. Utána engem vizsgált, aminek következtében 14 napig vérzést szenvedtem. A vizsgálat azzal fejeződött be: ugye nem olyan nagy valami volt ez. A vizsgálatról többet előadni nem tudok.”135 A „belső vizsgálat” elrejtett értéktárgyakat egyetlen nőnél sem talált.

A makói és a szegedi zsinagógában történt eseményekről Hamvas Endre csanádi megyéspüspök fölháborodottan számolt be Serédi Jusztinián hercegprímásnak: „És még egy kegyetlenség történt itt Szegeden és Makón. A zsidó nőket levetkőztették, és férfiak jelenlétében bábák és orvosok által testi motozásnak (per inspectionem vaginae) vetették alá. Mi más ez, mint a női méltóságnak és szeméremérzetnek perverz megtiprása?”136

A polgármester a gettó fölszámolása előtt úgy döntött, hogy a zsidóságnak hozzá kell járulnia saját deportálásának költségeihez. Ezért a Makó és Szeged közötti vasúti szállításért fejenként egy pengőt szedetett be. Az pénzt a gettó fölszámolásának napján Klein Lázár adta át Gera István adóhivatali pénztárnoknak a zsinagóga udvarán.137

A motozás és a nők belső vizsgálata után a zsidókat az újvárosi állomás felé terelték. „Eléggé rendezetlen sorokban, csomagok terhe alatt lassan haladtunk, a kísérő csendőrök kevesen voltak és hallgattak. Senki se tiltakozott, s amennyire emlékszem, senki se sírt. Mégis ijesztő és rettenetes volt az egész. [… ] Az újvárosi állomáson nyitott szájjal vártak ránk a tehervagonok, hogy bekapjanak bennünket. Az emberek megpróbáltak a magas lépcsőkön felcihelődni, mikor hirtelen ránk szakadt az ég. Az addig néma, unott csendőrök elképzelhetetlen káromkodások között puskatussal, bottal, lovaglókorbáccsal ütni-verni kezdték a sínek mentén ácsorgó embereket. Úgy üvöltöztek és ütöttek, mintha hirtelen mind megőrültek volna.”139

Június 16-án délután az 1606 makói és környékbeli zsidót nemzeti színű zászlókkal föllobogózott vasúti kocsikba zárták. Egy-egy vagonba 60-70 embert zsúfoltak. Az állomáson a város egész tisztviselőkara fölsorakozott.140 Bécsy Bertalan rövid ideig volt ott, kocsival érkezett, és Dózsa Ferenc mentesítő okmányait hozta az utolsó pillanatban. Klein Lázár az egyik ott sétálgató városi tisztviselőt megkérte, szóljon a polgármesternek, ne zárják rájuk egészen a vagon ajtaját, mert megfulladnak. Nem sokkal később a tisztviselő visszajött a polgármester válaszával: „Csak Szegedig mennek, addig kibírják.”141 A szerelvény kigördült az állomásról, majd délután 5 órára megérkezett a szegedi bevagonírozási központba. {300}

Az összes reakció:

39Te, Magdi Böjti, Hirsch Manyi Maria és további 36 ember

31

31 hozzászólás

• Elérhető
• •