Turi Tímea
Egy irodalmi tábor reggelén
Tegnap mindenki táncolt, hideg estén melengetett a megfeledkezés: és úgy tűnt, mintha nem lett volna túl rég, hogy ott voltam a másik oldalon. Pedig rég volt. És már megöregedtem. Vártam is rá, most már bevallhatom. A tapasztalat, az sokat segít, mert nem áll le a zsúfolt forgalom. Ezért mondtam, és mégsem értitek: a kétség nem kinőhető darab. Egy irodalmi tábor éjjelen egy rossz mondat elég, és az maradsz? Emlékszem, mintha nem lett volna túl rég, én is féltem a másik oldalon. De amire ti vártok, édes isten, el sohase jő. Nem jő soha. Hiszen látjátok? Itt maradt a kétség: ki lesz a nyertes majd tiköztetek. Ti még csak féltek, de én már tudom: egyszerre vár a kudarc, győzelem. Most reggel van. Hamar mentem aludni, hamar keltem, és ti még alszotok. A kertben szétdobálva a sok holmi: ki takarít majd, mit gondoltatok? Eldobott papírlap, munkanapló, csikkek, hogy ím, felnőttnek tűnjetek – felnőttek vagytok. Nem kéne a mankó. Mennyi magányos, édes istenem.
Szépirodalom
Még alszotok. Most végre megpihentek, most nem a hangosnak van igaza. Külön álmodtok, ám egyforma csendben: közös bennetek most az éjszaka. Ennek a csendnek nem lesznek tanúi. Nem javítotok, rontotok ezen. Ez lett közös, bár nem vettétek észre, az öntudatlan, néma reggelek.
Alföld 73. évf. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése