A vers az egy nehéz ügy, valahogy nem tud nem intim lenni. Mintha nem lenne olyan lehetőség, hogy a versekhez való viszonyunk nem bonyolult. Sokszor még azok is, akik nem szeretik a verseket, furcsa módon nagyon mérgesen nem szeretik őket. A vers érzékeny pont. Érzékenyebb, mint hogy Barca vagy Real, hogy Jordan vagy LeBron. Nem véletlenül a többség ezt a kesztyűt eleve föl se veszi. Ugyanis aki felveszi, aki képes és kicsit is érdeklődik a versek iránt, az csak tovább bonyolítja a helyzetet.
Mert van, aki nem érti, de szeretné. Van, aki szkeptikus bár, de meggyőzhető. Van, aki szerint ami nem rímel, az ugye eleve viszlát. Van, aki egyszer megvette a Szívdesszertet, csak elajándékozta. Van, aki szerint ADXYZ óta nincs jó magyar költő. Van, aki egyszer posztolta Pilinszkytől az Egy szenvedély margójára c. darabot szakítás után, és azóta. Van, aki ezt pont nem olvasta amúgy, de szerinte amit ennyien szeretnek, az eleve csak szar lehet. Van, akiknek a szomszédjuk volt a Nemes Nagy Ágnes a Krisztinán. Van, aki szinte csak lírát olvas, és mindenkit utál. Van, akinek három verseskötet van a polcán, mégis versrajongónak mondja magát. És van, aki fejből tudja a Hajnali részegséget, de egyetlen másik verset se, mint a nagyapám.
Holott verset olvasni muszáj, mert olyasmit tud, amit semmi más, olyan részeket mozdít meg bennünk, amik máskülönben örökre elgémberedve hevernének. Kitágítja az időt, átrendezi a fejünk belsejét. Azt viszont készséggel elismerem, hogy néha nem egyszerű, pontosan emiatt szeretném a következő rövid ajánlót „nehézségi szintek” szerint beosztani, egytől ötig. Az egyest azoknak ajánlanám, akik kevésbé rutinos versolvasók. Az ötöst a hardliner lírarajongóknak. (MEGJEGYZÉS: Az 1-5. szint kizárólag azt jelöli, hogy én kiknek ajánlanám ezeket a köteteket a kezdő versolvasótól a hozzáértőkig. Egyéb értékítéletet NEM jár vele.)
Egyébként pedig az összes könyvet mindenkinek, szeretettel.
1. szint: Rupi Kaur „Otthon test”
Rupi Kaur költészete az, ami. A legolvasottabb költő jelenleg a világon, Tej és méz című első verseskötetével műfajt teremtett, noha igen vitatottat. Rossz nyelvek szerint ő a Z generáció Paolo Coelhója, és ezt nehéz lenne tagadni, ám az Otthon test, a harmadik kötete az eddigiektől eltérően mégis egyértelműen verseskötet, kevesebb motivációs idézettel és több líraisággal. Ha egyetlen pozitívumot kéne kiemelnünk (minden ha és de nélkül), sok más kritikánk ellenére is: Rupi Kaur szexualitásról szóló szövegeinek bátorsága figyelemreméltó. Mer és tud nyíltan beszélni a szexről, ez pedig olyasmi, ami nálunk még mindig egyedi. Az Otthon test pontosan az a verseskötet, amit olyasvalakinek adnál, aki még nem olvas verseket, de szerinted nyitott lenne rá. Vagy ha nincs kedved épp semmi súlyoshoz, csak olvasgatnál egy kicsit két óra között a szünetben, ideális választás.
Ugyanezen a nehézségi szinten ajánlom még (bár egyébként nagyon más):
Amanda Gorman „Ne kérdezd, kik vagyunk”
2. szint: „Felhajtóerő” antológia
Ez már egy kicsit trükkösebb. A VATES verses posztjaival, plakátjaival és ruháival szerintem szinte mindenki találkozott már. Ez a magát csak „poetic brandként” aposztrofáló pólómárka zenekari kollabok és kortárs limitált szériák mentén araszolva látványosan profin kapcsolódott rá a közösségi média idézetes trendjeire. Csak idő kérdése volt, mikor adnak ki saját könyvet – ez történt most meg végre, a lehető legjobb partnerrel, a Jelenkor Kiadóval együttműködve a Felhajtóerő című antológiában. Ennek a válogatásnak a legfontosabb erénye a nyitottság, sokféle szerző szövegeiből válogat széles palettán, mindenki találhat benne magának egy kapcsolódási pontot. Ha mélyebben érdeklődsz a versek iránt, első lépésként ez tökéletes lehet.
Ugyanezen a nehézségi szinten ajánlom (bár egyébként nagyon mások):
Szívlapát antológia
Lehetnék bárki antológia
A ránk bízott kert antológia
3. szint: Tóth Krisztina „Bálnadal”
Itt a besorolás nagyon szubjektív: Tóth Krisztina legutóbbi kötetét talán csak azért ajánlanám egy érdeklődő versolvasónak valamivel hamarabb, mint az itt utána következőket, mert ez a kötet is, ahogy egész költészete, egy klasszikus verseszményt gondol szervesen újra. Hogy értem ezt? Ezekben a versekben van rím és ritmus, van zene, vannak finoman figyelmes észrevételek, érzések, tájak. Metaforák. Ez pedig magával tudja ragadni az olvasót, Tóth Krisztina verseivel „lehet menni”, mert visznek. És ez mindig egy jó trip. Ha olvasnál valami komolyat és szerethetőt, ez a te könyved.
Ugyanezen a nehézségi szinten ajánlom (bár egyébként nagyon mások):
András László és Babiczky Tibor: Hajótörés szélcsendben
Falcsik Mari: Azt hittem
Fekete Richárd: Módosítás
Szabó T. Anna: Vagyok
Szerhij Zsadan: Harkiv Hotel
4. szint: Turi Tímea „Egyszerre egy beszéljen”
Turi Tímea új kötete – ezt akkor külön is mondom, hogy ne legyen már nehogy – nem kevésbé szerethető, egyszerűen csak más, másik ízlés, más irány. Hogy ez mit jelent: egy kicsivel karcosabb, az élőbeszédhez sokszor közelebb áll, és bár sosem nyers, ritkán köntörfalaz. Szelíd kíméletlenséggel beszél nőiségről, férfiakról, párkapcsolatokról, versekről, láthatatlan munkáról és megszólítható Istenről. Nincs benne semmi szívet melengető, és ezt a legjobb értelemben mondom, ez a kendőzetlenség viszont sok emlékezetes verset hoz. (Az Odüsszeusz-versek külön is üdítőek.) Rutinos versolvasóknak jó szívvel ajánlom.
Ugyanezen a nehézségi szinten ajánlom (bár egyébként nagyon mások):
André Ferenc: Kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról
Kellerwessel Klaus: Hátam mögött a hulló porcelán
Kemény Zsófi: Most vagyok soha
Tóth Réka Ágnes: Ultraibolya
5. szint: Závada Péter „A muréna mozgása”
És ami innentől jön, arra sem mondanám, hogy „nehéz” költészet, azt inkább, hogy idő és energia kell hozzá, felépíteni magunkban azt a szövegvilágot, aminek ez a kötet az alaprajzát mutatja meg. Závada Péter friss verseskönyve, a Muréna mozgása nemcsak a gyönyörű borító miatt lesz emlékezetes olvasmány: a kokain története vegyül itt a nyelvfilozófiával, a hatalmi struktúrák kegyetlensége a groteszket környékező humorral, van polip, van fenomenológia és van szó szerint értett hangoskönyv. Semmi sem egyértelmű ebben a kötetben, sosincsenek fix megfejtések – ám épp ettől lesz érdekes, mint egy űrutazás, a felfedezés örömétől. A Muréna mozgása nemcsak erős kötet, de élmény, minden komoly versolvasónak kötelező darab.
Ugyanezen a nehézségi szinten ajánlom (bár egyébként nagyon mások):
Balázs Imre József: Éjszakák a Zenben
Gál Ferenc: Ház körüli munkák
Pollágh Péter: Régi voltam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése