Végre megnéztem a Párducot, Viscontiét. (most már csak Lampedusáét kéne elolvasni!)
Óriási! Két világ találkozása. És tényleg az: Angelika és a herceg alakjában)
a
herceg bölcs eleganciája, mely mindig túlmutat önmagán s az attitűdökön , minden pusztuláson, hanyatláson át ragyog- felejthetetlen
és tanitani kéne - ha lehetne - az attidtűdjét... a fenségét
joggal lehet rá féltékeny a szépfiú Tankredi (alain Delon), mert embersége mellett férfiasságban is ikon, diadalmas lemenőben is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése