Timi az Alföldben

 http://alfoldonline.hu/2023/02/turi-timea-versei/

Turi Tímea versei

Zsoltár női hangra

Mi történik addig, amíg felszáll, mint a köd, a fájdalom?
Egy társaságot nem úgy lehet kiismerni, hogy ki kivel beszél,
hanem hogy ki kivel nem állna szóba semmi szín alatt.
A férfiakat mindig akkor tudtam megérteni, ha nőnek képzeltem őket,
és ekkor, elrejtett virág egy bársonyos kert mélyén,
feltárult előttem titkos életük:
sértettségeik, sok bánatuk, a kétely és a csupa seb önérzet,
mint egy térkép, mint egy szabásmintaháló,
a részvét villanófényében megmutatkozott.
Van a nőknek az a gyönyörű szokásuk, hogy túlélnek,
hogy túlteszik maguk, hogy túl messzire
sohase mennek. Hogy igazából nem is haragudnak,
s e titkot megbocsátásként felfedik.
Mi történik addig, amíg felszívódik a sérelem?
S én mikor lettem férfi? Oly kemény,
hogy sebeim nem hegednek, s haragom borostyán.

A kínai nők

Képzeljük el, hogy fiatal felnőttek vagyunk.
Most diplomáztunk a zeneművészetin gordonka szakon.
Két éve járunk egy fiúval, aki egy éve Kínába költözött.
Az elmúlt évben kétszer két hetet töltöttünk a barátunknál:
ezalatt megismertük a kínai konyhát, a klímát és pár útvonalat.
Megtanultuk, hogy a kínai nők arca kortalan,
és ha tudni szeretnénk, valaki öreg vagy fiatal,
a kezét kell néznünk, és nem az arcát.
Képzeljük el, hogy augusztus van, és útra készen állunk.
Három bőrönd, és a hátunkon a cselló ormótlan tokja.
Hajnali öt, minden el van tervezve:
mikor indul a taxi, a vonat, a repülő,
hogy elkezdhessük az új közös életünket.
Öt óra öt perc, csöng a telefon, és a fiú hív,
hogy mégse indulj, mert már mást szeret.
Képzeljük el, hogy ott állunk,
hátunkon a hangszer, köröttünk az életünk
becsomagolva, és nem indulunk.
Letesszük a telefont, a kezünkre nézünk,
hogy ugye biztos ráncos lett hirtelen,
de nem:
hogy lehet, hogy ugyanazok maradtunk mégis?

Vakfolt

Próbáltam, de nem megy:
voltaképpen bárkivel együtt tudok érezni,
csak a férfiakkal nem.
Az egyedülálló nőkkel igen, és a nagycsaládosakkal,
és a történetét vesztett árvalánnyal.
A gazdag és befolyásos férfiak feleségeivel,
sőt talán velük a leginkább.
Olyan könnyű kinevetni őket,
de amikor a pénz elfogy,
és vissza kell majd küldeni a szponzorált ruhákat,
ott maradnak a rosszul szabott arcukkal,
és a semmire se vezető tudással, hogy félreismerték őket.
Bárkivel, de nem a férfiakkal.
Nem tehetek róla, egyszerűen
ha nyakkendőt is köthet, nincsen bennem részvét.
Nem képzelhetem magam a helyzetükbe,
hiszen ők minden, ami én nem.
Ezért szerethetem őket annyira:
a széles válluk és a vékony derekuk,
a célszerű és egyszerű ruháik,
és hogy annyira hiúk, hogy nem tudnak nem hibázni.
Ellentmondást nem tűrő kedvességüket,
mikor rábeszélnek, hogy a betéti társaság
felelősségvállaló beltagja legyél.

(Megjelent az Alföld 2022/6-os számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Molnár Dóra Eszter munkája.)