lányom - nő a tükörben, újra

 esti szép

Turi Tímea: Dal a láthatatlan munkáról

Ha visszakapnám azokat az órákat,

amikor átválogattam a szemetet,

és kivittem a tárolóba;

amikor négykézláb matattam végig

vendégség előtt a szőnyeget;

és amikor utána újra;

amikor elrohantam elintézni,

de előtte még utánanéztem;

az órákat, amíg a naptáramba írtam,

mit csinálok majd a többi órán;

amíg szégyenkezve takarítót hívtam,

de előtte még rendet raktam,

hogy ne érje szó a ház elejét;

amíg kicseréltem az ágyneműt;

aztán kicseréltem újra;

amíg kiteregettem (mennyit teregettem!),

gyorsan, hogy megússzam a vasalást;

aztán mégis kivasaltam;

és elraktam, és kikészítettem,

és betettem a szennyesbe,

és kivettem a szennyesből;

amíg különórákra vittem a gyereket,

mert még szüksége volt rám;

és nem tudott nélkülem elaludni éjjel;

ha egyszer valaki elvenné tőlem azokat az órákat,

amíg a félpár zoknikat összepárosítottam,

mi maradna nekem önmagamból?

Hiszen ez lett az én időm,

amikor végre felnőtt lettem,

istenek! Legalább ezt

ne vegyétek el tőlem.

pár napja volt az oldalon lányom egy versével, s lám most is... 

és most is lájkok tömkelege, és érdekes egyetértő 8sokszor túl is gondoló kommentekkel)

625 lájk 73 megosztás 20 komment (eddig)

pl: I A Azta de jó ez is, mire odáig jutottam a versben, épp azt éreztem már, hogy nem adooom!!! 

F A Hűűűű, de jó! 

V A Csodás

néha félre is értik illetve másról is beszélnek, de nem számit,annak aki azt mondja, hogy mindig törekszisk arraa,a hogy a vers sne csak magánbeszéd legyen, hanem közösségi beszéd, msokkal összeköt

""