ROSSZ ÉS JÓ SZAVAK 2012 FEBR 3

 Azt mondja a lányom, hogy én egy fordított "Mozart hallgatása közben" vagyok, utalva a jól ismert Szabó Lőrinc versre, amely a bölcs órást említi, aki azt véste a napórájára, hogy csak derűs órát vesz tudomásul"... én meg

pont fordítva, mikor csupa derűre okot adó dolog van körülöttem (szerinte), én akkor is a rossz dolgokon akadok föl.. nem tudván szabadulni tőlük, megfeledkezni róluk, és így talán átfestem a sötét színeivel a világosakat is? ha tényleg így van, akkor ez hiba. *Bár most ez is egy újabb ok a szomorúságra:) És az is, ha azzal érzékeltetem , aki közvetlenül nem is ad okot rá. Sőt. De valószínű így van és így is volt. Mert beugrott, két régi verssorom, ami akár mottóm is lehetne, és válasz, miért is ez a beállítottság:

"Rossz szavak őrzője vagyok

A jókat elfelejtem"

Meg kellene fordítani.

Persze, valójában nem is tudom, miből van többem: rossz vagy jó szavakból. Azt hiszem, mégis csak sokkal de sokkal több a jókból - tehát könnyű is lenne megfeledkezni a rosszakról.)

(bár Szabó Lőrinc se volt olyan mint az általa is csodált bölcs öreg... mert: "az árny mindig súlyosabb maradt a fénynél"… és a többi mind a "kellett volna", "kellene"...)

Tegnap pl. hazautazván, Pestről, abban az egész napos lucskos időben, olyan álmosság volt rajtam, hogy már az IC-n is szunyokáltam, a kalauz úgy költött föl a jegyvizsgálatnál. Aztán a Szegeden csatlakozó buszban is, lehajtottam a fejem a két táskámra, mellettem... Sokan voltunk, sorba kellett állni a felszállásnál, legutóbb (akkor a késeivel jöttem, alig voltunk utasok), és nem állt meg a lakásunk közeli ABC-nél a busz, gyalogolhattam a buszpályaudvartól visszafelé a ködben, a sötét éjszakában, most sem lenne jó az esőben, meg is kérdeztem hát a buszvezetőt, mi a helyzet, megáll-e majd az ABC-nél, hát persze, csak jelezni kell (a múltkor ez elmaradt, más leszálló meg nem lehetett) Szóval, megnyugodva lehajtottam a fejem, és egyszer csak hallom, miközben megérintik a vállam, szelíden szól valaki:

Elnézést, Julika, de nem akar itt leszállni ? úgy hallottam, hogy igen...az ABCnél vagyunk...

A busz már állt, az ABC-nél, a hölgy már visszafelé jött, felkölteni. Ezek jó szavak voltak! (amúgy nem is igen ismerem... egy "jó makai"...(v.ö.J.A.)

Nem felejtem el..

Ha nem költ fel, aludhattam volna, akár Mezőhegyesig....

----------------------------------------------

azt a fenti két sort meg évtizedekkel ezelőtt (egy egész másik életben) így folytattam:

(Rossz szavak őrzője vagyok

A jókat elfelejtem.)

ezért ne légy gonosz-

Szeszélyből se átkozz -

Ne is becézz!

A simogatás - szó teszi vagy a kéz -

a jelené csak.

Szeress csak!

De mindig.

A jövőt is bizonyitsad.

....................

de ez már egy egész más történet. (és a jövő? az valóban, egész másfelé ment... ahogy már itt sejthető volt, hiszen már a jelen se vetíthette elő. És nem is baj. Sőt. És már nem is emlékszem nagyon se a jó se a rossz szavakra, ilyen távolból. Sőt ha mégis, talán a jobbakra inkább. De a jelenekben, a mindenkoriakban nagyon zavartak és zavarnak a rosszak, különösképp ha ismétlődnek és állandósulnak, előre menvén az időben. Egyre kevésbé tudom elviselni.. És szomorú, de így lehet: ahogy öregszik az ember, egyre kevesebben értik meg, most olvastam valahol, hogy eleve csak egy nálunk idősebb embertől várhatunk el megértést.

Node mi van, ha már alig vannak körülöttünk (nálunk is) idősebbek?! egyre kevesebb az esélyünk a megértésre...

Mit tehetünk hát?

Semmi mást, mint hogy mi megértsük a fiatalabbakat. Az esetleges "rossz szavaikkal" együtt....

...

és jól van legyen. Mozarttal (őt úgy is imádom hallgatni)...

ez is: "bölcsesség, a vidám öregeké,
amilyen azé lehetett, azé
a napórásé, ki – „Non numero
horas nisi serenas!” – drága jó
intelmét adja, még most is, tanácsul:
„Csak derűs órát veszek tudomásul!”

(2012. február 3)