in memoriam Dunai Tamás

 A legelső emlékem róla a szegedi bölcsészkaron volt , hol  régi barátnőmet (H. Anit) látogattam meg (ki odakerült tanitani). ott tudtam meg, hogy este  Mensáros  irodalmi estje lesz (A huszadik század), s mindent elkövettem, hogy beférjek.. ott aztán rengetegen voltunk, még az ablakpárkányokon is ültek, é s ott terelhetett D. T. bennünket, rendező lehetett(?), és engem letegezve, ami akkor nagyon szíven ütött, gondolván, hogy lám MÉG egyetemi társnak nézhet! - pedig MÁR tanár voltam (de szívemben "szabadlelkű" egyetemista is maradhattam(?) Nagyon szimpatikus  volt...hogy igy meg is jegyezhettem kedves, finom arcát, a félhosszú hajával... nem sokkal később láttam, méghozzá a makói kultúrházban Pál Isti Radnóti műsorában még pár társával, megrázó volt, ahogy pl az Erőltetett menetet guggolva eldobogták, elskandálták....

Később úgy tudtam, hogy harmad év után abbahagyta a bölcsészkart (francia, magyar szak) de nem azt is elvégezte a közben elkezdett Szinművészeti Főiskolával együtt! (nem lehetett könnyű, de neki igen...(?)

Aztán jött az Angi Vera , egy nagy film, amiben a meghurcolt tanárt játszotta, (a cserbenhagyő Pap Vera oldalán) ugyancsak szimpatikusan, őszinte átéléssel (egy őszintétlen korban...

Jóval később láttam A Madácban, akkor már kislányommal, a Hegedűs a háztetőben Tevjeként... (előtte stílszerűen elvittem lányom a Dohány utcai zsinagóga karzatára, ahol  alig 3 évesen még Gonda nagyanyámmal ültünk...)

Aztán hallottam-láttam a Klezmerrel (Fegyával) énekelni - klarinétozni, Makón is a szabadtérin, nomeg egy pozsonyi pikniken... gyönyörűen...

biztos voltak más "találkozásaink" is (bár már sose "személyesek" mint azon a régi bölcsészkari Mensáros esten, ami valahogy belémégett, és mindig láttán felidéződött (később olvastam valamit, hogy épp Mensáros közreműködött valamiképp a főiskolába kerülése körül, ahova egyébként Déry Tibor ajánlotta be, mint a z Őriáscsecsemője bravúros főszereplőjeként - amit sajnos nem láttam)

Ott volt a helye... bár biztos jó franciatanár is lett volna belőle.. (néha énekelt is, franciául sanzont szinpadon)

mert jő ember volt....

Az élet viszont nehézzé, háládatlanná vált, tanárként is, szinészként is mostanában...

Bár márvciusra készülődött vissza a szinpadra...

Nem tudom, miért távozott el, ilyen gyorsan... máshova

az egész ország siratja, mindenki szerette (nem véletlenül)

s 3 gyereke, 8 unokája (siratja, mér nem mesél nekik....),de jó , hogy maradtak utódai, még ha nem is lesznek szinészek....

***

van Cserhalmival egy csodálatos rövidfilmje, (Végtelenben kettő) - Cs. barátját játssza benne, akiről végül kiderül, hogy már nem él, és mégis

Mégis!!!!