honvágyam van
egy (ott)hon után,
ami nincs már
egy szoba után,
amit letaroltak
a beszökő napsugár fénye
ami remeg csak
a spaletta szűk résein
a barna öreg bútorok
tompán fénylenek
a vázák, teritők, diszek
ez mind enyém volt régen
(néha idegesitett
most hiányzik!)
nem építhető vissza semmi
csak képzeletben -
s a múltba visszajárva
hova tilos a bemenetel
mert a végén odaleszel
és mégis folyton ott bolyongsz
dobogó szíved ott tart fogva
s mégis szabadon -
ez a múlt hatalma
bevon
Éva Barócziné Jantos
VálaszTörlésEz így van.