nyomaim

 (az a 4 év nem múlt el nyomtalanul)

 Gloriusban ülök, miután a menzán pórul jártam

jön régi tanitványom, aki rendszeresen itt eszik, csodálkozik is, hogy még nem látott itt...nyugdijas ugyan már, de szeptember óta visszahivták az iskolájába tanitani, óraadónak, sugárzik, elegáns

örülök neki, örülünk egymásnak - mondhatom is

leül mellém (én már csak a colám iszom, ő meg várja a levest...mig hozzák beszélgetünk...

mondja, hogy szokta olvasni a blogomat (igy mondják?) , és hogy milyen jó, hogy ugyanúgy érez ő is, mint én, akár ő is irhatta volna... pedig valamikor azt hitte, hogy én is egy külön világ vagyok, meg ő is ( lehet hogy a kor teszi, hogy lassan összeérünk?- de nem mondom, örülök)

pedig milyen hétköznapi érzésekről irok (ez is ezt mutatja)- hát arról irok, amiben élek (régen tán nem is igy volt -nem akarok példálózni épp az előttünk levő mobilos család esetével, amit már meg is irtam ...fejben)

meg azt is mondja, hogy négy év magyar tanitásom, orosz tanitásom osztályfőnökségem után, mely nem múlt el nyomtalanul, a napokban gondolt rá, hogy sokszor mondatok jönnek elő, amiket mondtam (én bizonyára már el is felejthettem)....hát veszélyes pálya a miénk ( ő is magyar-orosz majd átképzett angol szakos tanár lett ráadásul!), nem is tudjuk, hogy mivel hatunk, de hatunk... nagyon kell vigyázni...igy én,  tiltakozva mondja, hogy nem negativ élmények ezek... nade ki , mi dönti el , hogy valami negativ vagy pozitiv..az időben...

huh... ez az aranyi örök kétely:

"....engem titkos métely

Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére   "