aggodalmaskodom - tehát vagyok
persze néha emiatt egy kicsit nehezebben, mint nélküle lehetnék
ez paradoxon
akkor az is lehet, hogy az aggodalmaskodásaim ellenére "vagyok"?
mert mondjuk az izgalmak pszichoszomatikus tünetekkel járnak: gyomorban , szívben
volt egy olyan időszak az életemben, amikor a szívemnek két normális, szabályos ütése nem volt
mert az életem ritmusának se mindig volt szabályossága, bőven volt, ami összeszorította a szívem, vagy gyorsabb vagy épp lassúbb működésre késztette, szélsőségesen és szabálytalanul, esetleg ki-kihagyásokkal vagy plusz dobbanásokkal (extrasistolékkal)
a gyomrom is össze-összeszorult, azt mondták ez "gyomoridegesség" (alias vegetatív neurózis), de enni azért nem igen lehetett vele (emlékszem egy-egy szereplés előtt, pláne ha az váratlan beugrás volt, anyukám hiába hozta elém kétsegbeesetten a frissen főzött, gőzölgő ételt s könyörgött, hogy csak egy falatot...)
aztán hogy hogy nem meghíztam; az idegeskedések is alábbhagytak (azt is anyukámtól hallottam, azért is jó, ha kicsit jobb húsban van az ember, mert akkor idegek beágyazódnak, s így védve vannak..., de kérdés mi volt előbb), a szívem is szabályos ritmusban, egyenletesen kezdett verni - a nyugdíjazás tényleg nyugodtabb életformát is jelentett
most - pár kilóval kevesebb lettem - meg (gyomor- meg szív)idegesebb is
mindent túlságosan átélek
néha talán azt is, ami nem tartozik rám
de hát épp ez az; hogy úgy érzem, minden rám tartozik!
.............................................................................................
(kitaláltam egy újabb formulát - de tényleg csak zárójelben és apróbetűvel:
"Aggodalmaskodom, tehát.... (alig) vagyok....)
aliz2. :: 2009. márc. 9. 23:57 :: 8 komment :: Címkék: egeszseg, elmelkedes
1. Csefimi (Válasz erre):
VálaszTörlés2009. 03. 10. 16:11
Ezzel nem vagy egyedül... Talán máskor, majd bővebben.
2. Daniella (Válasz erre):
2009. 03. 10. 20:23
Erről (is) van egy elméletem: A baj, mindig váratlanul üt be. Amikor nem is gondolunk rá. Így az aggodalmaskodással valójában elűzzük a bajt. Na?
3. aliz2. (Válasz erre):
2009. 03. 11. 0:59
csefimi, most mondjam, hogy örülök neki?, nem mondom , inkább a nemaggodalmoaskodásban szeretnék társakat! :)
4. aliz2. (Válasz erre):
2009. 03. 11. 1:01
Daniella, ezt jól kigondoltad:) valahonnan van is a fejemben egy idevonatkozó idézet:"... a nemvártnak utat nyit a sors"
de van egy olyan is, hogy "falra festeni az ördögöt"! :(
5. Daniella (Válasz erre):
2009. 03. 11. 7:47
Jó, még egy kicsit csiszolni kell az elméleten...
6. aliz2. (Válasz erre):
2009. 03. 11. 10:16
:S
...a fránya dialektika jegyében!?
7. pi (Válasz erre):
2009. 03. 11. 15:19
Volt egy korábbi bejegyzésed az aggodalmaskodás és a mentális test kapcsolatáról.
Ha aggodalmaskodom a félelem nem enged cselekedni, amitől félek így nem is következhet be. De más, amivel büntetem magam épp a félelemem miatt megeshet. Egyébként meg épp egy "baj" szükséges, hogy végre változtassunk az életünkön.
8. aliz2. (Válasz erre):
2009. 03. 12. 0:36
Pi, figyelmes olvasóm vagy , és jó a memóriád, én is emlékeztem rá, mikor irtam ezt, meg is fordult a fejembe, hogy belinkelem a szövegbe,
de most meg ia teszem ide, hátha mást is érdekel:
lineas.freeblog.hu/archives/2009/03/01/aggodok_vitatkozok_figyelmebe/