amúgy is olyan Makón a Makovecz féle Hagymaházunk (ami valójában Művelődési ház, de aminek a helyén áll, annak is hagymaház volt a neve, eredetileg tán a funkciója is némiképp) - mint valami székesegyház, hatalmas méreteivel, oszlopaival, a négy üvegkupolájával... de most tényleg, mintha egy szertartásnak lettünk volna tanúi, amit
(Sorba járják műsorukkal a Makovecz "templomokat" (volt már efféle koncertkörútja Lajkó Félixnek is - arról lemaradtam. Örülök, hogy erről, nem, bár a sok üresen maradt hely azt mutatta, hogy nem mindenki tartotta olyan fontos eseménynek ezt, városunkban... Viszont, akik jelen voltak, csendes áhítattal hallgattak, a végén viszont annál lármásabban és hosszan tapsoltak. Méltán.
Aztán meg, lent, az aulában válogattam a CD-ik közül. A gyerekeknek szánt CD-k közt rögtön régi "ismerősökre" bukkanva. A "Nálatok laknak-e állatok?"... címlapján egy majom azt a régi ugyanilyen című könyvet tartogatja kezében , ami kislányom kedvence volt... magnókazetta kisérettel, meg "Az én szivemben boldogok a tárgyak"... (Szinte minden Kaláka kiadvány megvolt/van - persze még nem CD-s... akkoriban, a 80-as években...)
Odavittem dedikáltatni Gryllus Dánielhez, és ő már előre kérdezte, mosolyogva: ugye unokának lesz? Mondtam: kicsit bonyolultabb a dolog, mert az unoka anyukájának is - újólag -, azaz mindkettőjüknek. Remélem örülni fognak neki, mindketten. Gryllus is örült, sok szeretettel dedikált mindkettőjüknek!:) Generációknak okoznak örömöt, élményt! A mi esetünkben már 3-nak is... (mert hogy nekem is...)
aliz2. :: 2013. márc. 15. 8:53 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: emlékezés, hagymaház, MAKÓ, zene
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése