nem lesz népszerű, amit írok, valószínű magamnak sem
nem szeretem az ünnepeket
már az előtte levő napokat sem
vagy tán azokat igazán nem,
ezt a lázas készülődést, vásárlási dömpinget, feszültséget - ami az ünnepek alatt is csak lassan enyhül
pedig van bennem igény az ünnepek, a szakralitás iránt, már hogy ne volna
de épp azt a külsőségekben sose lehet megtalálni
ma purim, maholnap húsvét - furcsa, mert valójában a pészáchhal kellene egybeesnie - az utolsó vacsora is tulajdonképpen egy széder est volt. tavaly Székesfehérváron úgy fogadtak be egy ilyen vacsorára, ahova csöppentem, mint a mesében ("aki éhes, jöjjön, és egyék velünk"...) purimkor is meghallgattuk Eszter könyvét, Szegeden...minden ünnepnek az lenne a lényege, hogy ne múltként, hanem jelenként éljük át, újra... mintha most történne mindaz, amire emlékezünk, a mindenkori ünnepi-jelenben..., s örülni kell, hogy nem sikerült Hámán terve, nem tudott elveszejteni "bennünket", Eszter megmentett... peszachkor is újrajátszódik az exodus, a szabadulás a rabszolgaságból, Egyiptomból, (Micrájimból).. a sivatag szabadságába. meg azt hiszem, - szláv kultÚremlékek is ide vezetnek, - majd húsvétvasárnap azt ismétlik a keresztény templomokban -, hogy Jézus feltámadott, és valóban feltámadott. - akkor, amikor mondják...
hiába, nem tudunk ünnepek nélkül élni, nem lehet hit nélkül élni! kellenek a kapaszkodók.
holnap még csinálok egy vásárlási körutat... aztán jöhet az "ünnep".
bár szombat van, akkor, ha a heti szombat-ünnepünket betartanám - nem tehetném. - meg purim is már ma este. igaz, gyújtottam gyertyát is - mikor az első csillag feljött. (de költőien írt ennek mindenkori fontosságáról Bábel a Gedali c. elbeszélésében! (Ó, Gedali... a " jó emberek mesebeli Internacionáléjának alapítója", aki ha beköszönt a szombat, elmegy a zsinagógába imádkozni -forradalmak, ellenforradalmak közepette is. Mi mást is tehetne?)
lehet, hogy a szombatot is rendszeresen tartani kellene? mint ünnepet- a 7. napon megpihenni.... a többin viszont nem!
van egy mondás, miszerint nem is mi tartjuk a szombatot, hanem a szombat bennünket...
kelle(né)nek az ünnepek..
...hát mintha egész másképp kezdtem volna a bejegyzésem... (valamikor az irodalomelméletben ezt nevezték a realizmus (azaz az igazság) diadalának...
érdekes ez: s épp egy "idealista" vagy ha úgy tetszik, szürreális témában
de hit kérdésében non est disputandum... credo, quia absurdum
azaz, ha átéljük, nem is "absurdum" - hanem "tapasztaljuk" - egy másik tudatállapotban - mint valami "csodát", ami nem is csoda... és nem csak a hit vezethet el a csodákhoz, hanem olykor fordítva is - különös kegyelem folytán - a megélt csodák a hithez...
aliz2. :: 2008. márc. 21. 21:54 :: 10 komment :: Címkék: , elmelkedes, hit, irodalom, unnep
. évi:
VálaszTörlés2008. 03. 22. 16:45
Kellenek az ünnepek, mert néha meg kell állnunk egy pillanatra és visszatekinteni...
2. aliz2.:
2008. 03. 22. 18:35
én sokszor megállok és visszatekintek....:)
3. évi:
2008. 03. 22. 19:20
Én is,mert szeretek visszatekinteni:)
Ilyenkor is,meg olyankor is:)
4. GrunhutEva:
2008. 03. 22. 20:22
Gyerekkoromban nem voltak unnepek,es sajnos, ezt mar nem is lehet megtanulni.
5. aliz2.:
2008. 03. 22. 21:27
Éva,én jól emlékszem apukádra, hogy milyen elmélyülten imádkozott mindig a zsinagógánkban!
6. aliz2.:
2008. 03. 22. 21:31
de arra is emlékszem, hogy az általános iskolai igazgatónőm, hogy esett nekem, mert őszi nagyünnepünkkor nem mentem iskolába, hanem a templomba...
7. Csefimi:
VálaszTörlés2008. 03. 23. 11:35
Különös kegyelem folytán…
A filozófia tanárom arra biztatott, írjam ki magamból, „mondjam el” gondolataimat a dolgozat címe „Mi értelme az emberi életnek?” Mint, műszaki elkezdtem rendszerezni - végtére is a technológiai folyamatok automatizálását tanultam - az ember kitörési pontjait. Persze, az sem volt mellékes, hogy a tanárom számára fontos volt az ember. Sajnos elment, mielőtt a dolgozatomat megvédhettem. Mások, azt mondták a tudat nem tehet fel kérdéseket a létnek, mert a lét határozza meg a tudatot és a dolgozatot hiábavalónak tartották, s el is keveredett. Vigasztalásként, a legjobb előadónak járó díjat kaptam. A történetet azért írtam le, mert egy olyan ember nyújtotta a kezét, aki nem volt vallásos, sőt ellenkezőleg!
Nos, ennyi kitérő után vessünk górcső alá, néhány dolgot, amit az ember látásmódja és cselekvése szempontjából fontosnak tartok. Valójában azok izgalmasak, amik egymástól függetlenül is léteznek, de egy új dolog, vagy fogalom nélkülük (együttállásuk nélkül) nem létezik, nem működik. Láttuk a fehér színt, s a vak ember szolgáját a „fehér botot”. Itt vannak az ünnepeink (emlékeink), rendezett sorrendben, először ami időben hozzánk közelebb eső, és azt követi, ami időben megelőzte a kultúránk alapja, az „elkerülés ünnepe”.
Amikor, a saját népe a vérében megfürdő bűntelen ember kereszthalálát eléri, nappali sötétség következik be. A természet törvényei szerint, ez telehold idején lehetetlen. Ezt a szörnyűséget az a nép, csak sötétségben tehette, amelyik vakító fényben a jó törvényeket kapta. A lényeg azonban az, hogy a cselekedetekhez a kultúránk „jelt” megvilágítást (fényt, sötétséget) rendel (főtengely) ezt korábban részleteztem már, most ettől eltekintek. Lényeges, hogy a fény a működő világ természetes része, s aki derít, az fényt vet valamire, „fehérít”,tisztít, kiderít.
Tehát valami jó, vagy nem jó, vagy, vagy, „vagy kapu” ebben nincs semmi különös, ilyen a világ, mondhatnánk. Ezt azonban, megelőzi, egy cselekmény sorozat, ami lényegében kultúránk alapja, az „elkerülés ünnepe”. Ami nem csak tíz csapásról szól, hanem a szabadságról, a kegyelemről az egy Isten hitünkről. Ezek sorrendisége, kapcsolati rendszere a magyar nyelvben, igen sokatmondóan és tömören jelenik meg, mint egy „és kapu” EMLÉK-EZ-ÉS. A kultúrám kezembe adja a jövőm, mert látni kell, a lép-ÉS ennek ára van, emlékezz ÉS azután lépj! A kultúrám a messze jövendőbe vetít nekem képeket! Vesd össze a jelennel, és azután lépj! Nem azt mondjuk nem jutunk nulláról egyre, hanem azt, hogy ötről hatra. Ezért ragaszkodom zsidókeresztény kultúrámhoz, mert csak együtt hathat, azaz rendeltetésszerűen működhet, nem ok nélkül, de dialektikusan.
A tízparancsolattal, harmonizál a jog ősi alapelve „tisztességesen élni másnak nem ártani, és mindenkinek megadni, ami neki jár.”
Az „ácsnemzetséghez” tartozó magyar méhészek egyharmadát, a jog e honban nem illeti meg! Nincs ebben semmi különös, mert kultúránk még nem „húzó ágazat”. Az már több mint elgondolkodtató, hogy egy újságíró sem ránt tollat, hogy a nagy nyilvánosság elé vigye. Jól van ez így honfitársak? Ez már így megy három éve, hogy a jognak nálunk nincsen „ősi alapelve”! Pedig lehetne! Bizakodom abban, hogy a leírtak alapján, mindenkinek világos, hogy a sötétség felé menetelünk. Így nem ragyoghatja be fény az otthonunkat, és ez rossz fényt vet ránk. Azokra, akiknek ilyen csodálatos - leírhatatlanul szép - kultúrája van.
Tisztelettel gondolok Dr Papes Béla filozófia tanáromra, aki már harminc éve elment, de itt hagyott magából valamit, valami emberit.
8. Fogarasi Levente:
VálaszTörlés2008. 03. 31. 14:29
Te milyen vallású vagy? Én római katolikus vagyok. Nem a külsőség a fontos hanem a lelki világunk a fontos.Mi azért ünnepeljük a vasárnapot, mert akkor támadt fel Jézus Krisztus.
9. aliz2.:
2008. 04. 01. 9:24
...oroszul a vasárnap voszkreszényje azaz "Feltámadás"- magyarul a vasárnap - vásárnap, etimológiáját , eredetét tekintve) (egyébként oroszul a karácsony pedig: rozsgyestvo azaz születés.
Lev Tolsztoj regényének cime is "Feltámadás" azaz az orosz cim Voszkreszényje - bár ő metaforikusan (is) használta e szót...
10. aliz2.:
2008. 04. 01. 9:32
ja, és amint a bejegyzéseimből is olykor kiolvasható: zsidó vagyok. Mint ahogy Jézus is...!
Mondj valamit