Turi Tímea: Utolsó nap az óvodában
ma
nem gondolok semmire
nem engedem
el a napokat
csak a
fogast nézem
amiről a jelem leszakad
csak a napokat
számlálom
pedig nem ismerem a számokat
csak az
ébrenlétet várom
de az egyre többször álom
meg
arra várok,
hogy holnap minden ugyanúgy lesz, mint tegnap
ma nem gondolok semmire
nem
engedem
el magam
csak kicsit félek
hogy rajtam kívül
semmi nem marad
ismerős csak ismeretlen
meszelt falak
magas székek
add ne legyen délután még
ne engedj ha
hazamennék
míg
arra várok
hogy holnap minden ugyanúgy lesz mint tegnap
Ezt találtam az előbb!
pár órája rakták fel a Csodaceruzára: http://csodaceruza.hu/?p=3642
bár már megjelent az Aranysityak antológiában (akkor irtam is róla: ime: http://lineas.freeblog.hu/archives/2010/04/25/aranysityakba/#comments
de ennek igy, most nagyon örülök. (rajtam kivül mások is, mert már előttem 7-en tetszikelték... s osztották meg a facebookon.) )
Csak az gondolkodtat el, hogy a valóságban ez a bizonyos "utolsó nap az óvodában "már lassanként 20 évvel ezelőtt volt?!
.....
http://csodaceruza.hu/?tag=aranysityak
aliz2. ::
2011. márc. 24. 18:38 :: 2
komment
Kategóriák: kultúra ::
Címkék: lanyom, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése