pakolás közben most megint egy olyan levél bukkant elő, amit anyukámtól kaptam, nincs rajta dátum, de az Irinyi János kollégiumba van címezve, Szegedre, az Április 4 útja 4 alá. Tehát egyetemista voltam akkor, és még 1966 előtt, mert akkorra már, 5. év második felében, Újszegedre a Móra kollégiumba költöztünk. Viszont "irtó hideg" van, tehát tél lehet. 61-től 65-ig bármelyik. Anyu is várja a meleget (akárcsak én szoktam):"...érzem, hogyha melegebb lesz, nekem is több kedvem lesz mindenhez." engem is arra biztat, hogy: "legyél jókedvű, ha fiatal korodban többet is mért rád a sors, mint amit el lehet viselni teljesen nyomtalanul, mindenért kárpótlást kell kapnod, mert mélyen érző, melegszívű vagy..." (...) "Csak jónak, szépnek kell jönnie. Ugye így lesz?" (...) "Ugye Julikám meghízol s jókedvű leszel, én is szótfogadok, minden erőmmel csak azon vagyok, hogy szépnek, biztatónak lássam a jövőt, a te életed kialakulását." (...) "Pihenj ebéd után, s ne éjszakázz." (...)
elsírtam magam az olvasása közben.
pedig az a levélnek is az egyik főmotivuma, hogy legyek jókedvű...
és az az itt emlegetett jövő is már rég (el)múlt...
de az anyai szeretet, féltés és aggódás és jónaklátás és jótakarás mégis ittmaradt...
anyu üzent
aliz2. :: 2010. márc. 31. 11:11 :: 3 komment :: Címkék: anyu, emlekezes, kapcsolatok, mult
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése