ezt a szót P. Mikitől hallottam először az egyetem oldalépületének lépcsőin orosz irodalomtörténet óráról, a 8-as teremből lefele jövet...már nem tudom kire mondhatta,
de már nem mondhatja senkire...
mig élünk bármikor lehetünk enerváltak, ahhoz képest, mikor már nem
szegény P. Miki...
mic vogmuc?
nem küldtem el neki a cikket... isa pur
remélem, istenpor
isa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése