tegnap este már kinyitottam ezt az "új bejegyzés" oldalt, bár még nem tudtam , miről írok, de már álmosodtam, s még az aznapi "lineám" nem volt meg
mivel valami mindig van a fejemben (általában több is mint kéne), nem szokott akadálya lenni az írásnak az előzetes témaválasztás hiánya
most egy Ady verssor jött elő onnan: "tervek fogytán, hitek apadtán....
költői soroknak különösen kitüntetett helye van a fejemben, (könnyen mentek bele, könnyen is bukkannak elő onnan) mindig előhívhatók, meg sokszor maguktól is előjönnek - reflexiókként - de úgy látszik néha önállósulnak, s maguk késztetnek reflektálásra....
évtizedekkel ezelőtt anyukám nővére, Lili néni, - aki évtizedek után jött vissza Kanadából Magyarországra, rövid látogatásra - mondta el nekem ezt a verset hibátlanul, elejétől végéig - mit mondta?! - szavalta, előadta, de olyan hitelesen, mintha Ady minden gondolata-érzése a sajátja lett volna, de különösen ez a sora: "Óh, múltam, adj egy szalmaszálat"
...utam végén, keresgélőn visszatekintek....
most én vagyok kb. annyi éves, mint Lili néni akkor...
most már én se rácsodálkozó kivülállóként idézem fel e sorokat...
bár tervekkel még tele vagyok... hitem se apadt...
(jóllehet semmi se olyan már, mint az út elején...)
a múlt időtől is berzenkedek....
de a címet ("mert másokért csatáztam") s a zárósort nagyon igaznak és mindig-aktuálisnak érzem:
"éltem, mert néha éltem, másnak"
Csak a másokért élésnek van, lehet értelme.
De rögtön beugrik egy ugyanezzel a múltidejű szóval kezdődő másik, József Attila-i sor:
"Éltem, és ebbe más is belehalt már..."
Ezt meg anyukám elmondásában "hallom"......
Ó , irodalom!... át meg átszövi, -szőtte életünket...
ezek is - mindig kéznél, fejben, szívben levő "szalmaszálak"... (Ó, múltam adj egy szalmaszálat...")
de az a nagyanyai noteszbe beírt Kosztolányi idézet amit anyukám is olyan becsben tartott, átsüti valamennyi idézetfoszlányt:
"élni betegen is, nyomorultan is, jó."
aliz2. :: 2008. márc. 28. 9:10 :: 5 komment :: Címkék: , ADY, blogiras, elmelkedes, emlek, irodalom, kapcsolatok, kolteszet, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése