AZ UTAZÁS NYELVI ÖRÖMEI 2010 MÁRC 17

 

szeretek a intercityn utazni. miért is? kényelmes, jó meleg, és főleg , mert csöndes  társas magányában olyan jókat lehet olvasni, mint sehol máshol! általában az egész utam egy-egy könyv társaságában töltöm (JÓ társaságban)  

 néha kinézek az ablakon, látom a táj változásait, most is, végre eltűntek a hófoltok, s bár még rügyeknek nyoma sincs, mégis tavaszodást áraszt a táj... de egyébként nincs, ami elterelje a figyelmem az olvasnivalóról

 olvasni szeretek itt legjobban. sőt úgyis mondhatnám - fura módon - itt szeretek leginkább olvasni! mert itt csak a könyvre koncentrálhatok. nincs a közelben elcsábitó számitógép se tévé, se a mindig "házi" feladatot adó lakás, különböző tennivalóival, kb 2 és fél óra egyfolytában az olvasásé itt. Van egy csomó könyv amit itt kezdtem el olvasni élvezettel, aztán abbamaradt... ki kéne számolni hány oldalt tudok elolvasni egy-egy út alatt, és ilyen lapszámú könyvekkel felszerelkezni eleve.. bár néha pár percet ki lehet vonni a két és fél órából, mint legutóbb, amikor megállásra késztetett mögöttem egy dalolón intonáló,  lánykahang. Magas, dallamos, sajátos, friss intonációval beszélt a mobiljába. Kicsit túl hangosan is, nem lehetett nem ráfigyelni. Gondoltam is, talán azért beszél ilyen hangosan, mert sejti úgyse értik amit mond. Hiszen oroszul beszélt. de én értettem, minden szavát! De nem is az volt érdekes , amit mondott, hanem AHOGY! ilyen szépen,

tisztán beszélni oroszul én még senkit se hallottam! ilyen szépnek, zeneinek az orosz nyelvet rég hallottam, ha egyáltalán... még azokon az orosz tanári továbbképzéseken sem, ahol orosz anyanyelvű tanáraink tanitottak...(sszérdcem  (szívvel)- ahogy vezényeltek egy-egy "ének"órájuk alatt) még Nona se beszélt igy, az az egyetemi orosz nyelvi beszédgyakorlattanárom, akiied jött feleségül, s akit -sajnos- csak felében-harmadában értettem mindig, s akinek kinszenvedés volt végigülnöm az óráit (ki is haszánéltam mindig a megengedett 3 órai hiányzást, hiába kérdezgette a többieket kétségbeesetten ilyenkor, őszinte aggdalommal, hogy "sto szlucsilosz  sz Juliej?" - mi történt Juliával azok csak rögötyögek, mert pl. egy  kócoló szélvihar kiváltotta spontán fodrászhoz menetel, hajvágás céljából is jobb időtöltésnek tűnt, mint az órán lesni a karórám percmutatóját, hogy mikor lesz már vége...)    (a gimnáziumi heti 2 orosz nyelv(ismeretiÍ) óra után - amit kicsit merev és darabos kiejtésű német tanárból orosz tanárrá átképzett öreg tanárunk tartott - főleg emlékezetes szódolgozatokkal tarkitott óráin - beszélgetni soha! legfeljebb olvasni-forditani az életidegen tankönyvi szövegeket... el is csodálkozott, amikor pár év múlva kollegaként szószerint "szak" társként láthatott viszont, ( és milyen jó is volt - legalább is nekem - már orosz tanárként az órákat mindig valami aktuális, szituativ beszélgetéssel kezdeni, (zakrójte okno, kto átszusztvuet, pacsemu (remélem, nem ment senki menekülésszerűen inkább fodrászhoz) kak vü csubsztvuetye szibja...osztályfőnökként is orosz órán tudtam meg a legtöbbet a diákjaimról - bár eleinte nem nagyon örülhettek neki,  egyikőjük (ma már egyetemen tanit, történelmet) -anyukámnak visszamondta, ezzel a kifakadással ment haza az első oroszórámról, hogy "jajnagyanyám bejön az orosz tanár, és meg se szólal csak oroszul... dehát valahogy magam is meg kellett tanitani végre az orosz társalgásra, és erre a tanitás tűnt a legjobb módnak - a tanitva tanulás. - avagy tanulva tanítás. Hogy miyen kiejtéssel? az más kérdés. Mindenesetre igyekeztem... meg később a moszkvai Lomonoszov egyetemen is -a 6 hetes tanfolyamon- elsajátitani az 5féle orosz intonáció rejtelmeit... Node ilyen kiejtésre mint mögöttem ez a lány nem tehettem szert, igy születni kell, valószinű ez lehet az anyanyelve. Ilyen szépen , érzékletesen, élvezettel csak az anyanyelvünkön beszélhetünk. S úgy se mindenki... szinte sajnálom, hogy újra csend van, abbahagyta a"csicsergést", de pár perc múlva újra hallom a hangját, kicsit halkabban, kevésbé elevenül és szolidabb dallamvezetéssel, csakhogy most magyarul!(az előző beszélgetésről számol be valaki másnak) de ugyanolyan tökéletes kiejtéssel...Ilyen nincs! Hogy beszélhet valaki ilyen természetes könnyedséggel két nyelven, igy?

 Mikor befejezi, nem birom ki , hogy hátrafordulva meg ne kérdezzem, melyik az anyanyelve?

Mindkettő! - válaszol mosolyogva. Az apja ukrán, az anyja magyar.

De hát akkor ukránul (is) kellene beszélnie! Pesze. Nyilván úgy is beszél. Nyilván tökéletesen. Nahát így aztán könnyű a poliglottság!

az intercity csöndes társas magányában olvasni szeretek legjobban.

de azért néha beszélgetnék is. akár oroszul...

aliz2. :: 2010. márc. 17. 23:46 :: 4 komment 
Kategóriák: hétköznap :: Címkék: tanulas, utazas