kabátügybe keveredtem...
úgy kezdem érezni magam mint az a Karinthy által megörökített figura, akinek ellopták a kabátját, s a végén úgy beszéltek róla, mintha ő lopott volna...
csak most szegény (szó szerint "szegény") József Attila kabátjáról van szó, ami nem volt neki, aztán most hirtelen, úgy tűnik, több is lehetett egyszeriben, igaz, halála után, mert a különböző visszaemlékezések szerint az derül ki, hogy többen is megajándékozhatták azzal a bizonyos kabáttal , amit a József Attila c. versében objektiven megénekelt, imígyen, névtelenül: " egy zsidó orvostól kapott kabátot" ...
(Majd folytatom..., csak most írtam meg - egy meggondolatlanul "a makaiak emlékezetében" Fried Árminra hivatkozó ÉSviszhangom után - a 3. válaszlevelem ez ügyben, ami kissé kimerített...
de addig is lehet jelentkezni....)
-----------------------------------------
...szóval folytatom, de mégsem akarok túlságosan belebonyolódni az ügybe, legalább itt nem, mert a végén még kabátlopásnál is nagyobb gyanúba keverhetem gyanútlan és jóhiszemű magamat, aki csak felült egy hihető legendának, ami még naív iskoláskorából eredt... persze, minthogy később bölcsész lett belőle, megtanulhatta volna, hogy filológiai kutatásokat nem mellőzhetünk, s akkor rájöhetett volna, hogy épp friss diplamaszerzése évében, 1966-ban a Tiszatájban Scheiber Sándor közölt egy cikket egy József Attila dedikálásról, aminek szövege: "Liebmann Istvánnak a megénekelt kabátért" - ez tehát egyértelműen azt igazolja, hogy Liebmann volt a megénekelt kabát ajándékozója. (bár a költő nővére, József Jolán szerint is az idézett sor Fried Árminra vonatkozik, s van (nevezetesen Berczeli Anzelm Károly), aki szerint az Rapaport Samu ideggyógyász lehetett.)
Most viszont levélben jelentkezett valaki, aki - a családi hagyomány szerint - nagyapjának: Dr Rottenstein Antalnak, tulajdonítja a kabátajándékozást, jóllehet ő egy kabátnál sokkal többet adott József Attilának, nevezetesen az életét, vissza, amikor "pubertáskori zavar"ában el akarta magától dobni azt, 60 aspirin által, amit aztán ez a nagyszerű gyerekorvos mosott ki a gyomrából. József Attila neki is dedikált köteteket az ő kedves orvosának, az aszpirin-ölő Rottenstein Antalnak sok szeretettel ;i lletve később "Dr Rottenstein Antal bátyámnak, sok szeretettel, jogszerűen ugyan az aszpirineset óta papának kellene őt hívnom, de így mégis közelebbi virágokat adhatok a nagyszerű orvosnak, aki bátyám, mert orvosnak - művész és költő."
Tanulság: ne bonyolodjunk kabátügyekbe, különösen nem költőkkel kapcsolatban... egyáltalán semmilyen biográfiai ügyekbe... Inkább csak olvassuk a költőket... (de József Attilát csak az, aki ismeri és szereti - mert erre külön kér....) A másik tanulság - de ami ezzel öszefügg- az írásom végén József Attilát idéztem, egy egymással tartalmában összecsengő levelet és versrészletet Istenhitével kapcsolatban. Ez, amiről itt ír, felemelő és megrázó és revelativ.
Ennek ellenére e sorokra senki se reflektált. Csak arra a szerencsétlen kabátra....
(S most akár meghallgathatnánk vagy akár el is énekelhetnénk záró motívumként Puccini Bohéméletéből a Kabátáriát...)
aliz2. :: 2008. márc. 12. 23:32 :: 5 komment :: Címkék: bosszusag, elet, iras, irodalom, JOZSE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése