SZÉP 2011 MÁRC 17

 

 olvasok a vonaton - szépirodalmat, szépet!  pontosabban : Szép Ernőt. Lányom belőle referált épp az egyetemen, s elkérem tőle. a könyvet 

már annyi "szépet" mondott róla, belelapozok ebbe a tárcakötetbe (aminek darabjait úgy gyűjtöttek össze... utólag, újságcikkeiből), és nem tudom letenni! próza de milyen költői!

micsoda stilus, mennyi érzékenység és nyelvi finomság, különlegesség! s hogy tudja egyszerre látni a kis, mindennapi dolgokban a nagyot is, mert ott van a háttérben mindig a tágasabb perspektiva- az égé.s mennyire össze is  tud kötni eget és földet!

s mennyire nincs ott (az irodalmi kánonban), ahogy lennie kéne; a helyén!

pedig a hatásai máig érződnek (Kosztolányitól "Sziv Ernő"*-ig ...)

....

csak pár sor (aforizma?) "belőle", amit lefirkantok még a vonaton... de  feltétlenül el akarom olvasni  majd az egészet s meg is jegyezni minél többet belőle

"A szomorúfűz már tavasszal szomorú. Hát még ősszel."

"Felhők álmodoznak fenn az égen. Mit álmodhatnak? Önönmagukat, szebbet nem  is álmodhatnak!

"Nem félek. olyan gyönge vagyok, félek félni" 

(2 oldalt le is fotózok, de homályos lett, igy onnan nem tudok idézni)

Szép Ernőről közismert az az anekdota, hogy a háború utáni években úgy mutatkozott be: "Szép Ernő voltam". Jelentem, tévedett; még mindig VAN. És remélem lesz is. Még jobban is , mint ezidáig.

....

*Szív Ernő: Üveggolyók:

Tudjátok, mit szoktam mostanában tenni, amikor rossz? Amikor savanyú a kedv, nyűgösség és elveszettség gyötör, amikor olyan a világ, mintha valami keserű özvegy lenne? 

Ilyenkor szépen leülök az ágy szélére. Nem az asztalhoz, s magam se tudom, miért éppen az ágyra, hát csak, vonom meg a vállam, szóval leülök oda, és találomra elolvasok egy Szép Ernő tárcát. Csak egyet, mert annyi is elég. Tudjátok, olyan ez, mint amikor a tenyeredbe veszel egy üveggolyót, s bár sokan azt mondták rá, értéktelen semmiség, hogy egy kacat, te mégis jó negyedórát eltöltesz vele. És aztán jót tesz. Mintha valaki, talán egy testvér törődött volna kicsit a lelkeddel. Bennszülött vagy, mert földet, szívet és istent adsz ezért az üveggolyónyi negyedóráért.(...) Amikor rossz nekem, én testvért keresek. Aki odaadja nekem a lelkét, és én is odaadhatom neki az enyémet. 

aliz2. :: 2011. márc. 17. 23:41 :: 2 komment 
Kategóriák: irodalom :: Címkék: irodalom, konyv, lanyom, olvasas, utazas